így van...szóval nemcsak mi járunk/jártunk ebben a cipõben...
addig volt jó a mi kapcsolatunk is, amíg az exemnek "csak én voltam a környezete", felvették a KFC-be és jól érezte ott magát engem egyre jobban leszart a kapcsolatot én tartottam össze még ameddig lehetett. KFC elõtt csak a fõsulija volt, de ott szinte senkivel nem haverkodott össze, unatkozott kis vidéki lányként és csak otthon filmnézéssel töltötte az idejét. Megismert engem kicsit lefoglaltam és addig kellettem neki amig ez a munka be nem jött neki. És még ki tudja, hogy nem-e egy másik csávó volt a képben sajnos ezt sosem fogom megtudni, a kevés találkozások az érdektelenség miatt végül már felvetettem a szakítás gondolatát 1 hónappal késõbb pedig a német út elõtt csak üzenetbe volt mersze kiírni h elgondolkozott a szakításon mindenféle hülye indokot mondott majd élõben megbeszéltük a dolgokat rávetettem néhány dolgot a szemére és kész el van felejtve a dolog.
Viszont azt tudom tanácsolni, hogy nem szabad keseregni semmilyen körülmények között egy egy szakítás után. Nem éri meg a nõk miatt tépõdni max akkor, ha hiánya van az embernek (hímsovinizmus on) xD