Az indítócikk "a felhasználók irigykednek egymás sikerére" részére reagálva, felvetném az ötletet; elõbb magát az irigységet próbáljuk behatárolni, hogyan is mûködik, aztán az egyéb facebook-os és bármilyen további analizálás; na szóval:
Az irígység pszichológiája, avagy az irígység terrora:
Az irígy ember bár legelõször saját magát zárja egy pszichés õrültek házába, aztán bárkit, akit meglát, hogy boldog mer lenni, mert az irígyek szemében boldognak lenni bûn.
Az irígy ember elõször nagyvonalúan neked adja azt a szabadságot, amit elvileg nem õ adhatna neked (de összekeveri magát istennel ez ügyben), hanem az elvileg a te saját tulajdonod; legalábbis azt hitted, hogy irígyek közt élve is az neked alanyi jogú.
Azért ilyen nagyvonalú, mert elõre eltervezi, hogy te úgyis a hülye kispistike vagy, aki ha benevez egy sportversenyre, vagy egy karaoke party-ra, úgyis csak leégeti majd magát.
De amint a dolgok nem úgy kezdenek alakulni, ahogy az irigyek eltervezték, megindul a hadjárat azok ellen, akiknél a betervezgetésük fordítva sült el ,a fránya sors fintora közbenjárása által.
Elõször csak apró kis buktatókat tesznek a pályára; de amint azokat is átugrod; egyre pszichopatább terveket eszelnek ki, mind azok terrorizálására, akik sikeresebbek mertek lenni, mint a számukra kijelölt kis-hülye-pistike skatulyájuk.
Elveszik sorra bármijét , ami van; és mikor a kishülyepistike látja, hogy ezek milyen elszántak, inkább felajánlja nekik, mert belátja, hogy ha nem adja oda az eistand-osoknak, ez az õrült harc a végtelenségig folytatódik, mert ezeknek szája , mint a pittbull soha nem eresztõ állkapocsa.
Az irígy jön, körüldong, körülzsong; megpróbál a bizalmadba férkõzni, erre akár egy tucat évig is képes várni, hogy egyszer majd lecsaphasson rád; mert teljesen õrült elmebeteg. (Amúgy, ismertetõjelük: hogy valóban szó szerint pittbull-görcs szerüen szorítják az állkapcsukat, mikor valakire épp irigyek, eközben általában üres a szájuk, nincs benne semmi)
Elõször az irígy megelégszik azzal, hogy az évtizedes távlatú kishülyepistike körül dongással annyira megszerzett róla minden szükségeset, hogy végre kisemmizheti, és mindenébõl kiforgatva végre bedobja a sárba, és végre kicsit felenged a szorítás, hiszen elégtételt vehetett; úgy érzi végérvényesen leradírozta kishülyepistike szájáról azt az irritáló életelégedettséget.
Kishülyepistike még ezt is hagyja, mert rájött arra, hogy a neki járó jussaiért való megharcolás ilyen közegbe annyira õrült hajsza, hogy ha meg is tarthatná azokat, csak a végtelen õrültek házában tehetné meg, ami megbolondulásának rovására menne, amit már nem ér meg az egész.
Na és ekkor jön a bumm, amire egyikük se számít : Kishülyepistike boldogabb mint valaha; mert nem kell már rettegnie a mindennapos cseszegetéstõl, és az se érdekli hogy mindene odavan. Így hát mégiscsak folytatódik a hajsza kishülyepistike terrorizálásáért, hogy újra levakarjuk a szájáról azt az életelégedett mosolyt; amit bár nem akar kimutatni, de lerí róla 1 kilóméterrõl.
Kishülyepistike ott cseszte el, hogy leszületett a földre ilyen elmebeteg irigyek közé.
melléklet:
Nincs irígység betervezgetés nélkül; minden irígy akkor kattan be; mikor a kis aljas tervét a sors keresztülhúzza.
Erre ott a bizonyíték, hogy bár elvileg az irigységnek lenne egy pozitív tulajdonsága , miszerint legalább demokratikusan bárkire irígy, akinek akármilye szebb-jobb-gazdagabb; de valójában ez úgy néz ki, hogy ha az általa olyannak beskatulyázott merészelt szebb-jobb-gazdagabb lenni (ami klappol tervével), annak örül; ha olyannak jön be az élet, akinek a kishülyepistike pozíciót szánta, akkor kitör mint a vulkán, és indul a végtelen õrült hajsza kishülyepistike tönkretételéért.
Hozzak egy jó példát is? Ám legyen: "Szita Bence (12 éves - volt) esete" .
Így már érted végre, hogy az irígység nem csak amolyan ártatlan magánügy, mint ahogy a közhiedelem gondolja?
Written by : Én , egy véletlen ideszületett földönkívüli lelkü lény.