Vagy mondhatom másik havert aki egészen USA-ig menekült. 15 USD órabérrel dolgozik, nyelvtudás nélkül - ez pont annyi amennyit egy mexikóinak is adnak, és sokkal kevesebb mint amit egy USA polgár kapna. Viszont azért a 5-10USD-bõl kényelmesen megkajál. (Itthon egy fos menü többe kerül mint az átlag órabér) Itthon folyamatosan csúszott le pedig papíron jó állása volt. Most segédmunkás kint; ki tudja fizetni az albérletet (saját lakás még ha kicsi is), normálisan tud kajálni - amit megkíván azt ésszerû keretek közt megveszi, minden számlája be van fizetve (itthon mindig csocsózás volt, hogy melyik hónapban melyik maradjon ki), fenntart egy autót amivel megengedheti magának, hogy hétvégenként akár túrázni is elmenjen vagy szétnézni párszáz mérfölddel arébb, és még halad is elõre, volt pénze iphonet, ipadot venni, most vett új tévét. Szépen lassan DE HALAD és NEM VISSZAFELE mint itthon nagyon sokan.
Megint csak ennyit tudok mondani. Itthon sem arról álmodik az ember, hogy csilliómilliója legyen, csak azt várná el, ha dolgozik 10-14 órát a legjobb tudása szerint akkor legalább ne azon kelljen gondolkozni, hogy bár fázom a lakásban de ha 1 fokot emelem a fûtést akkor azt már nem fogom tudni kifizetni. Vagy nemrég jártam egy házaspárnál ahol 1 gyerek van és náluk az volt a nagy karácsonyi öröm, hogy feleségemmel vittünk nekik mindenféle ételt, mert hónapok óta zsíroskenyér, vagy olcsómargarinos kenyér a menü. És nem munkanélküliekrõl beszélünk. (pedig azokról is lehetne)