Mikrobák mindenen és mindenben vannak, ahová be tudnak jutni/bejutottak anno. Ott pedig lehetnek hasznosak (akár szimbiózis, pl. a növényevõk cellulózbontó baktériumai) lehetnek paraziták, patogének, illetve különbözõ genetikai folyamatok során válhatnak is patogénné...
Viszont a zuzmó két mikrobiális életforma által alkotott makroszkopikus rendszer, együttélés. És nem utolsó sorban a cikkben zuzmóról van szó, nem emberrõl, többek között ezért sem embert írtam.
A gerincesek a gerinctelenektõl (pontosabban a Chordata az összes többi állatcsoporttól - mert olyan rendszertani csoport, hogy gerinctelenek nincs) a törzsfejlõdés során nagyon korán elváltak (a nagy részétõl már a Kambrium elején), és míg a gerincesek ágán kialakult a veleszületett immunrendszer és a "tanítható" adaptív immunrendszer által alkotott védelem, addig a gerinctelenek egyes csoportjai tök más úton jártak. A gerinctelenek immunredszere is eléggé bonyolult, csak náluk a "megszokott" sejtes immunválasz mellett (egy része nagyon õsi jelleg; pl. falósejtek), a közvetlen molekuláris mechanizmusok kaptak nagy szerepet.
Tehát a gerincesek nem rovarból lettek, éppen ezért ilyen megközelítésben nincs is értelme arról beszélni, hogy a rovaroknak miért nincs ilyen adaptív immunrendszerük, a gerinceseknek pedig miért van. Az ízeltlábúak (+ a többi gerinctelen) is rendelkeznek elég cifra immunrendszerrel, csak más jellegû, mint a gerinceseké. Egymással párhuzamosan, egy idõben fejlõdtek.
Amit leírtál, az megintcsak nyilvánvaló, már csak azért is, mivel az élõvilágot nem tervezték. Anno egyenrangú, önálló mûködésre képes sejtek különbözõ formájú együttélésébõl alakultak ki a mai legfejlettebb, szervrendszerekbõl álló szervezetek... Ennek a folyamatnak egy nagyon lebutított verzióját az korai egyedfejlõdés tanulmányozásakor is meg lehet figyelni, illetve le is írták már páran.
"Az élõlény esetében nem tudható, hogy az új környezetbõl számára mi jelent mérget, vagy hat rá éppen ellenkezõleg, serkentõleg, sokkal ritkább a semleges, nem kompatibilis "hatás"."
Nem tudható, de az sejthetõ, hogy ha az új környezet egy idegen életforma, akkor az mennyiben tud beleszólni a földi életforma biokémiai folyamataiba, mennyire kompatibilis azzal. És "van egy olyan érzésem", hogy a világegyetem nem olyan, mint a Star Trekben, hogy 20000 fényévre is emberek élnek, csak hegyes a fülük, és kicsit meg vannak keverve a belsõ szerveik. Hanem már molekuláris szinten is nagyon eltérõek (és nem tudnak egymással keresztezõdni sem... :D).
Szeretem a Star Treket, de ilyenek mellett nehezen tudok elmenni.