Nem emlékszem pontosan az elsõ holdkomp mûszaki leírására, de valami olyasmi lett volna, mint amilyet az oroszok képzeltek el a saját holdleszállásukhoz.
A pilóták két széken ülve foglaltak volna helyet, és jókora, nyomásálló üvegablakokon figyelték volna a terepet. Valahogy úgy, mintha egy helikopter fülkéjét szerelték volna egy leszállóegység tetejére.
Persze ezek az üvegtáblák baromi nehezek lettek volna.
Aztán, amikor a súlyt drasztikusan csökkenteni kellett, az egyik tervezõ megnézte, hogy a holdkomp csak max. 1,5g-s gyorsulást fog produkálni. Így fölöslegesé váltak a pilótaszékek, mert ennyit állva is kibír egy ember. A másik ötlet az volt, hogy ne hatalmas panorámaablakon nézegessenek ki, hanem kis kitekintõ réseken. Így az üvegtáblák súlyát is megtakarították. Összességében több száz kilót sikerült a komp súlyából lefaragni.