Humánetológiai szempontból nézve az ember nem azért, nem csak azért csinál összetett eszközöket, mert kilogikázza, hogy azzal elér valamit. Az ember mindíg is csinált bonyolult eszközöket, csak amíg nem volt konkrét fizikai funkciója, és mûködése, mint pl egy mobiltelcsinek, addig szellemi, mondjuk úgy vélt, irracionális képességekkel ruházta azokat fel (mûvészet, mágia, vallás). Azonban ezeknek az eszközöknek az elõállítása ugyan olyan bonyolult volt, mint a mai fejlett gyakorlati képességgel rendelkezõ eszközöké.
Valójában az emberi eszközök bonyolultságát nem a tudomány, a racionális tudás nagysága, minõsége, összetettsége határozza meg, hanem épp fordítva, az függ az emberi agy motivációjától és képességétõl az eszközkészítésre, valamint meghatározó még az eszközök elõállítása során együttmûködõ emberi közösség nagyságq, a munkamegosztás összetettsége, az adot kultúra, civilizáció teljes nagysága.
Tök mindegy, hogy katedrálist, vagy ûrsiklót építünk, nem az a fontos, hogy mire használjuk, hanem hugy mindegy mit, de építsünk, mert az ember egy olyan állat, amelynek az eszközkészítés a vérében van.
(Az eszköz/tárgy lehet egy elvont dolog is, pl egy mitológia megalkotása!!!)
Úgyszintén az ember vérében van a kíváncsiság, az akár életét is kockáztató kihívások keresése. Van amit direkt azért csinálunk, mert veszélyes, mert kockázatos. És gondolkozzunk el azon, hogy az ûr vajon nem-e azért érdekli viszonylag kevésbé az embereket, mert elhitették a közvéleménnyel, hogy az ûrutazás nem veszélyesebb, mint egy interkontinentális repülõút!???