Szóval: Nem szállnak le. Érthetõ, és teljesen logikus lépés. Csak éppen az ember kíváncsisága berzenkedik ellene... Micsoda, itt vagyunk, ilyen közel, aztán semmi... De az egyiket meg lehet tényleg valósítani tûrhetõ határidõn belül, a másikat nem.
Ugye: Ott vagy, leszállasz. Kell egy leszállóegység. Kidolgozva, tesztelve, stb.
Ha egy kicsit ott maradsz: Valamiben lakni is kell. Kell egy lakómodul.
Visszatérés:
Kell valamilyen visszatérõ egység.
Kell üzemanyag a visszatéréshez. Nem kevés, hanem sok.
A Holdról jóval egyszerûbb volt a visszatérés. A föld nehézségi gyorsulása 9.78 m/s² A Marsé 3.711 m/s², a Holdé csak 1.622 m/s².
A visszatérõ egységet és a lakómodult célszerû elõre eljuttatni a Marsra, ráadásul pontos helyre, mert mit sem ér az egész, ha párszáz km-el arrább van minden, mint ahol az ûrhajósok földet - Marsot érnek.
Az üzemanyagot vagy helyben állítják elõ - a technológia még nincs marsi körülmények között kipróbálva - vagy viszik magukkal, ami plusz súly.
Ehhez képest a Dennis Tito féle elképzelés:
Felszáll, gondolom, hogy egyszer Föld körüli pályára áll, majd a megfelelõ idõpontban begyújtja a rakétát a szökési sebesség elérésére, utána hosszú ideig csak néhány pályakorrekció, majd a Mars közelében egy kis irányváltoztatás, sebességcsökkentés, a Mars a többit elvégzi, majd ugyanaz vissza.
Ez sem egyszerû, de azért lényegesen egyszerûbb a leszállásnál.
A másik, hogy a legénység fizikai állapota is kérdéses lesz a Mars-hoz való megérkezéskor. Ha nem kell leszállni a Marsra, akkor elegendõ az, ha ezt az egészet túlélik addig, amíg visszaérnek a Földre, utána a földi orvosok megtesznek minden azért, hogy ismét embert faragjanak belõlük - amennyire még lehet. A dicsõség persze az övék lesz, bevonulnak a történelembe, stb.