"Gondolom ott kezdõdik a mese, hogy a mezei programozás az nem mérnöki feladat, hanem egyszerû szakképzett technikusi feladat, és annakidején azthiszem volt is ilyen, hogy programozó szakképesítés."
Na persze, ahogy Móricka elképzeli, a partvonalról.
"Egy MSc.-s mérnök informatikusnak ... kiemelten járatosnak kell lennie a programozásban és minimum követelmény, hogy annyira értsen hozzá legalább mint a szakképzett programozó, és azok munkáját tudja vezetni, a szoftverfejlesztés folyamatát irányítani, a szoftver felépítését megtervezni."
Ne vicceljünk már. Egy szakképzett mérnök-informatikus a szakképzése során nem lát 1000 sornál nagyobb kódot. Nem vesz fel egyetlen megrendelést sem, egy valós ügyfelet se szolgál ki. Egy szakképzett mérnök-informatikus mikor kiszarja az egyetem, meg se tud tervezni semmit se. Tud gyönyörû pókhálókat meg konzervdobozokat gyártani 3 soros feladatokhoz különbözõ trendi tervezõ eszközökkel, de a megvalósításról fogalma sincs. Nem tud mit kezdeni akkor, amikor bejön az irodába a kigyúrt tetkós állat az arany biciklilánccal a nyakában, vagy éppen a paraszt bácsika, az ünneplõ ruhájában, és elkezdenek neki beszélni az autókereskedelemrõl, vagy a tápkeverõ üzemekrõl. És ha ezekkel nem tud mit kezdeni, akkor a cége csõdbe megy. A szakképzett mérnök-informatikusnak olyasmirõl fogalmas sincs, hogy egy projecthez milyen fejlesztõ eszközökkel, milyen platformon érdemes hozzáfogni, nem tudja ezek árait, egyéb vonzatait, mert ezek közül egyet se ismer. Egy szakképzett mérnök-informatikus hátulgombolós.
Amirõl te beszélsz - aki tervez, és leosztja a munkát, aki elkészíti a funkcionális specifikációt, ami a majdani szerzõdés elválaszthatatlan részét képezi, aki megmondja, hogy a meló mennyi idõ, aki tudja hogy mi épül mire, és mit lehet párhuzamosan csinálni, hány felé érdemes osztani a feladatot, aki kialakítja az interface-eket, azt úgy hívják hogy vén iszapszemû rája. Vagy más néven vezetõ fejlesztõ. És mocskosul mind1, hogy szakképzett mérnök-informatikus, vagy pék a végzettsége, de rengeteget számít, hogy hány nagy rendszert látott már át belülrõl, esetleg hányat tervezett meg õ, és ezek közül hány lett sikeres, és hány bukott.