Az "atomfegyveres" (célszerûen itt egy 50-100 megatonnás kétfázisú termonukleáris vagy tiszta fúziós töltetrõl lehetne szó) megoldással az a gond, hogy nem használható univerzálisan: bár valószínûleg használható lehetne felszínen-felszín alatt robbantva egy tömör vas vagy kõ aszteroida ellen, szétdarabolhatja vagy arrébb tolhatja egy kicsit. Egy kõrakás típusú aszteroida vagy egy üstökösmag ellen valószínûleg messze nem lenne ennyire hatékony. Talán az üstökösmagot még "életre keltheti", gázkiáramlást létre hozva rajta.
A másik problémát már gondolom mindenki ismeri: nehezen lehet megjósolni, hogy hogyan esik darabokra az aszteroida. Ha pl. szétpattintunk egy 800m átmérõjü sziklát 3x100m, 9x50m, meg mondjuk 100x10m-es darabra (a többi kõzúzalék), akkor nem nyertünk túl sokat... mondjuk legalább nem globális katasztrófa lesz, hanem 10 kontinens szintû, meg 100 országra kiterjedõ...