Kiegészítve, a vizierõmûhöz elárasztott terület az abban zajló biológiai folyamatok miatt jelentõs széndioxid kibocsátó forrás.
A nap és szél rendelkezésre állása rendszerint kevés párhuzamot mutat a villamosenergia szükséglettel, emellett az esetlegességük miatt azonos kapacitású, gyorsan üzembe állítható, jellemzõen fosszilis tartalék erõmû kell melléjük. (És akkor még nem verte szét a jégesõ a napelemet/kollektort, szélturbinát..)
Sajna összességében még mindig az atommal van a legkevesebb gond.
Témához hozzászólva, a Természet Világa 2000-ben különszámot adott ki az akkor még tervezés alatt álló LHC-rõl:
Most pedig, 13 évvel késõbb, újabb különszámot kapott a téma, ezt sajna nem tudom linkelni, mert a kiadónál még nincs kint, ellenben egy ezresért megvehetõ az újságosnál, a borítóján egy igen fotogén Higgs bozon detektorképe látható. A két kiadvány szerzõi részben azonosak, összevetik, a korábbi tervekbõl mi és hogyan valósult meg, az adott területeken milyen eredmények születtek.
Ezeken túl ajánlom mindenkinek becses figyelmébe Dávid Gyula prof elõadásait a Youtuben.