Ez a "nekem nincs rejtegetnivalóm" egy nagyon elterjedt tévedés, sokan jönnek ezzel, amikor azt próbálják bizonygatni, hogy a privacy az egy olyan dolog, amit nem kell védeni (és ezzel le is értékelik egyébként).
Mondok egy figyelmeztetõ példát. Ma már sûrûn lehet olyat olvasni a hírekben, hogy a bíróságokon bizonyítékként használják fel vádlottak vagy alperesek ellen az egykori - akár évekkel ezelõtti - internetes posztjaikat, kommentjeiket. Büntetõperekben, polgári perekben egyaránt. Persze a bíró nem mindig veszi ezeket figyelembe, de tény, hogy a vád felhasználja ezeket. Most erre mondhatná bárki, hogy én úgyse fogok bíróság elé kerülni, de ezt sosem tudhatod, akár ártatlanul is odakerülhetsz! Az az ember, aki büntetõperben ma a bíróság elõtt áll vádlottként, nem gondolta volna mondjuk 5 évvel ezelõtt, amikor kommentelt, hogy majd ott fog állni. És akkor még nem beszéltem pl. a válóperekrõl, amikor az ellenfél ügyvédje minden lehetõséget kihasznál, és azért aki házas, annak jó esélye van arra statisztikailag, hogy egyszer majd lesz egy válópere.
Szóval, ennyit arról, hogy "nekem nincs rejtegetnivalóm". Sajnos ezt nem mi döntjük el, hogy van-e rejtegetnivalónk, hanem az ügyész, meg az ügyvéd, meg a bíró.
Informatika és tudomány
