"Amint pedig alább levezettem a matematika valószínûségszámítás nevû részével, - tudod, amihez olyan hülye vagy , mint a DÖNGÖLT AGYAG, - hogy nemhogy a Föld kialakulása után 80-100 millió évvel, de 10 kvadrillió év alatt sem túl valószínû esemény egy ilyen struktúrájú szerkezet sprontán létrejötte.
"
Kiszámoltad, hogy a DNS hosszúságának megfelelõ bináris kód mekkora, ezt beszoroztad a fénysebességgel, és ebbõl levontad, hogy nem alakulhatott ki spontán egy ilyen DNS. Most ehhez csak gratulálni tudok. Nagyobb marhaságot nekifutásból sem tudnék kitalálni.
Másrészt senki nem állította, hogy a mai DNS-ünk csak úgy hipp-hopp spontán összeállt. A legvalószínûbb feltételezés szerintem, hogy a kezdeti tíz-húsz atomból álló molekulákból összeállhatott egy néhány száz atomból álló önmagát sokszorostó molekula, aminek az áldásos önreprodukciója folyamán született néhány selejtes, és a selejtesek, pontosabban az eredetire csak hasonlító molekulák némelyike annyiban maradt, némelyike meg folytatta a saját másolatainak sorozatgyártását, és elindult közöttük egyfajta idézõjeles verseny. Tehát nem hipp-hopp összeállt a mai DNS, hanem kifejlõdött.
Ne strapáld magad azzal, hogy visszaakasztod a lemezed, de hát hogy nem állhatott össze spontán a mai DNS, mert ezt senki nem állítja, csak azt, hogy kifejlõdött.
Mint az egyszeri iskolás játék, ahol körbe ülnek a gyerekek, és egymásnak mesélnek egy történetet úgy, hogy a szomszéd fülébe súgják, amit hallottak a szomszédtól. Az elsõ, aki kitalálta a történetet, meglepõdik, hogy milyen valószínûtlennek gondolta volna, hogy amikor az utolsó hangosan elmondja a történetet, az mennyire más. A Pistike elment gombát szednibõl az lesz a végén, hogy a Julika biciklizik.