"Ez kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy: az, hogy nem látom és hallom, hogy közeledik felém a kamion, még nem jelenti azt, hogy nem csaphat el. (Ehhez az a feltétel is hozzátartozik, hogy nem vagyok se vak, se süket.)
Persze az esély megvan rá, hogy bekövetkezik, csak olyannyira elhanyagolható, hogy nem következik be."
Azért vannak ilyen balesetek ám.:)
"Különben lenne a szemünkön és a fülünkön kívül még valamilyen érzékszervünk, amivel érzékelni tudjuk a kamion közeledését, mert látni és hallani nem lenne elég. Másik lehetõség, hogy nem léteznénk, mert kihaltunk volna amiatt, hogy csak látással és hallással tudjuk magunkat megóvni a káros fizikai hatásoktól. :D"
Nos az emberi érzékelés nem olyan egyszerû, mint amilyennek elõszörre látszik. Mivel az agy viszonylag alacsony frekvencián dolgozik és az idegekben az ingerület is viszonylag lassan terjed ezért a tudatunk és a környezet között kb fél másodperc difi van, néha még több, pl amikor alkoholizál valaki. Idõben mindíg le vagyunk maradva a "valósághoz" képest. Ez azt jelenti, hogy pl nem tudnánk elkapni egy labdát, vagy egy kezünkbõl kicsúszó poharat, ha mindent tisztán tudatosan akarnánk csinálni. Csakhogy az agyunk szerencsére folyamatosan alkot modelleket, elõre számol és már rég megkezdte a dolgok kezelését, mire a tudatunk, a szubjektumunk azt hiszi, hogy meghozta a döntést.;)
A kérdés az, hogy akkor mi szükség a szubjektumra?
Informatika és tudomány
