A fenntartott fúzió megvalósíthatóságával kapcsolatos kilátások nem ennyire borúsak. Ha reménytelennek tûnne az egész, akkor az ITER projektet is rég elkaszálták volna. Olyan projektrõl van szó, amit kellõ összefogás és anyagi feltételek megléte esetén évekkel hamarabb is elkezdhettek volna, megfelelõ finanszírozás esetén az ütemterv is szorosabb lehetne. Itt közel sem hipp-hopp megépítésrõl van szó, mindössze arról, hogy a gyakorlati kísérletekhez szükséges eszközök a lehetõ legkevesebb késlekedéssel álljanak a fizikusok rendelkezésére. Hamarabb tudnánk, mi az ami megy és mi nem megy, mely területeken van szükség további intenzív fejlesztésre.
Az elméleti fizikusok elüldögélhetnek még évtizedekig is a monitoraik elõtt, a szuperszámítógépeiken megszülethet a "tökéletes" megoldás, elszórakozhatnak vele ezrede méretekben, csak az az apró probléma lesz, hogy a háttéripar - akik a hardver különbözõ komponenseit szállítanák - nem lesz felkészülve a megvalósításra.
De tudod mit: Jelen pillanatban azzal is kibékülnék, ha valaki mutatni tudna nekem egy igazán 21. századi fissziós erõmûvet, amiben benne van minden 20. században megszerzett tudás és tapasztalat (erõmû alatt itt a teljes komplexumot értem). Hosszú élettartamra, könnyen felújíthatóra tervezik. A korábbi biztonsági kockázatokat nagy arányban kiküszöbölték. Ami a fûtõelemeket a lehetõ legtovább tudja használni. Ami az eddigi hulladékhõt is nagy arányban hasznosítani tudja, még olyan áron is, hogy az erõmû ezen szekciója gazdaságilag közel nullszaldós. De még lehetne sorolni. Akár a fentiekre, akár további fejlesztésekre lehetne példákat találni. A gond csak az, hogy szinte ahány példa, annyi erõmû, pedig itt egyáltalán nem egymást kizáró dolgokról lenne szó, hanem olyanokról, amit akár egy tetõ alá is össze lehetne hozni...