De pont, hogy nem a fiziológiájuk akadályozza meg õket, hanem a viselkedés.
A lemmingnél a helyzet: "Te is szaporodsz, én is szaporodok és versenyzünk, hogy ki tudja a fennálló összes erõforrás nagyobb részét a saját utódaiba juttatni amíg el nem fogy mind. Akkor majd az utódaink legnagyobb része meghal, de azok akiknek e legtöbb utódjuk lett több túlélõt is hagynak maguk után."
Az elefántnál viszont: "Én elfogalalom az erõforrást magamnak, és én szaporodok, te viszont nem fogsz, mert nem engedem, hogy hozzáférj. Ha az utódaim túl sokan lesznek akkor õk is majd versenyeznek egymás között, és közülük is csak a legjobbak fogják kisajátítani magunknak az erõforrást és csak õk fognak szaporodni. A populációnk nagyjából állandó szinten marad minden külsõ behatás nélkül is, mert mi magunk megakadályozzuk a túlszaporodást."
Ezt régen r és K stratégiának nevezték a populációgenetikában/viselkedési ökológiában