Ajj! Hát nem figyeled, mit beszélek?! Azt mondtam (hogy te is értsd, írtam), nincs fejlodés, helyette - tobbnyire - visszafejlodés van.
Voltak népek, amik lassabban, voltak népek amik gyorsabban romlottak, mint civiizációk. Ma egy óriás globális massza agonizal, benne itt-ott, kicsiny szigetek harcolnak a romlás ellen, szinte hasztalan.
Nem állítottam, hogy ma van vagy valaha volt olyan társadalmi rendszer, ami tokéletes, de a logika szerint, a kezdetben annak kellett lennie.
Sok ókori gondolkodó és újkori filozófus is erre jutott. Én pedig csak ezeket ismétlem ill. osszerakom, gyujtom, szurom, leszurom az infókat és ez jott ki.
Konkrét példákat akarsz? Pusztán társadalmi szempontból a mainál jóval fejlettebb volt pl. egy nomád szakrális királyság. Azonfelul, hogy mindenkinek volt helye a rendszerben feladattal és sokkal nagyobb szabadsággal, amit egy mai ember el tud képzelni, ezen társadalmak harmóniában éltek kornyezetukkel, a természettel és sok esetben a kornyezo népekkel is, ha azok is hasonló szinten voltak. Ha egy nép alacsonyabb szakralis szinten volt (már romlottabb volt), akkor leigázottnak illett, amit persze, nem konnyen engedtek.
A sokezer éves egyiptomi civilizáció, ahogy a rovidebb római, a végére megromlott, onmaga fertojébe dolt. Mindkét esetben elore lehett látni (mondjuk egy feltételezett kulso szemlélonek), hogy ossze fog omlani, mert a kozosség, életének minden szempontjából maga alatt vágta fát.
Sok más civilizáció osszeomlásárol pedig Jared Diamond konyvei adnak némi képet.
Ha az archaikus hagyományt kutatjuk, kénytelenek vagyunk elolvasni az osi, szakrális konyveket, mint pl. a Bibliát. Nyitott szemmel meglepo dolgokat fedezhetunk fel benne, annak ellenére, hogy a mai iratok már komoly változtatásokon estek át.
Persze, tudom, hogy te ilyeneket nem olvasol, ahogy pl. Hamvas Bélát sem, elvbol.