Én kiegészíteném azzal, hogy a modernkori munkás bizonyos értelemben mégis hogy válik rabszolgává.
Kezdjük ott, hogy a munkás alapvetõen szabad, a munkaerõ piacon azt csinál, oda megy ahol jobb feltételeket talál, jogai vannak, emberszámba kell venni, és olyan életmódot folytathat, annyi juttatást kap ami nem csak a napi betevõnek elég, nem csak rekreációra, hanem arra is elégséges, hogy a munkás hosszútávon, akár magasabb szinten is újratermeli a saját munkaerejét, az az van családja gyerekei, akik iskolába járnak és ezt mind a munkabérébõl, a munka- és életkörülményeibõl biztosítani tudja.
Na most akkor válik egy munkás a rabszolgához hasonlatossá, ha:
1. Korlátozzák a munkaerõpiaci és a társadalmon belüli mozgását, mobilitását. Akár zéróra.
2. Csak annyi munkabért juttatást kap, amennyi csak a napi megélhetését, de valódi rekreációt, vagy utódok, család biztosítását már nem teszi lehetõvé.
3. A munkahelyén akár szellemi, akár fizikai abuzusnak van kitéve. Kegyetlenkednek vele, terrorizálják, az emberi jogait valamilyen szinten megsértik.
Na most az a gond, hogy ha ezt a hármas kritériumot tartjuk a modernkori rabszolgaság alapjának, akkor ez nálunk is meg van esetenként.
Az ellen oldal valahogy elvárja, hogy bõrszíjjal, korbáccsal, pajszerrel naponta verjék pépesre a munkavállalót és akkor látnák be a rabszolgaság fennállását.
Namost ez egy baromság, mert ugye milyen volt az a rabszolga akivel ezt csinálták, ezt kellett csinálni.
Ültetvényen dolgozott dúrva, fizikai melót, ha rabszolgának született akkor nem volt túl kultúrált, iskolázott sem. Mondhatni adott körülmények között elfogadható volt, hogy így bánjanak az emberi erõforrással. Azonban egy elektronikai gyárban, ahol precíz, a cukornád vágáshoz képest sokkal összetettebb munkát is csinálni kell, na azbaxna be ha korbácsolnák õket.
Az, hogy szellemileg, kulturálisán, erkölcsileg alázzák meg, vagy fizikailag is, az a lényegen minden esetre nem változtat.
A rabszolga attól válik rabszolgává, hogy ne ember, nem munkás, mert a munkásnak a fentieket biztosítani kell. A rabszolga kieshet, fizikailag is megsemmisülhet, az a munkáltató számára semmi gondot nem jelent, mert a "rabszolgapiacról" bármikor pótolható. Ezért éri meg jobban lerabolni ezt az erõforrást, mint hosszútávon nevelgetni. Kínaiból azért van egy-kettõ, ha kiesik egy jön helyére kettõ. Ha a kínai túl finnyás lesz viszik a gyárat még tovább, Vietnamba, É-koreába.
A gond az globálisan, hogy a mi gyárainkat viszik oda. Mert van ahol jobb rabszolgának lenni, mint éhenhalni.