No akkor kezdjük el boncolgatni a dolgot, mert a cikk és a hozzászólások is sok mindent felvetettek.
1. Nem véletlenül papagájt választottak a kísérlet alanyául. Egyrészt, mert a varjakkal együtt az intelligensebb madarak közé tartoznak (a tyúkok pl. ha átmennek egy dróthálón való lyukon a szomszédba, képesek órákig fel-le szaladgálva keresni a visszatéréshez az utat), másrészt mert mind a csõrüket , mind a lábujjaikat is tudják használni a szükséges feladatok elvégzésére, pl. fészeképitésnél, sûrû lombok közt való eligazodásban, stb.(egy fecske vagy sarlósfecske, bármilyen intelligens is lenne, nem lenne képes a feladatot elvégezni megfelelõ csõr és lábak nélkül).
2. Nem árt tudni, hogy ahogy a hüllõk is, a madarak a keskeny koponya alapú gerincesek közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a két szemgödör belsõ fala érintkezik (vagy összenõ) s ezáltal az agyvelõ nem képes a két szemközé behatolva elérni a rostacsontig (orrig). Ez behatárolja a madáragy méreteit is. Amellett hogy még nem rendelkeznek az új agykéreggel (neocortex) és kisagyi lebenyekkel, a madarak neuronjainak jó része az egyensúlyozás (repülésnél), az kiváló érzékelés (látás, hallás, tájékozódás) és a rendkívül fejlett ösztönélet (párválasztás, fészeképítés, ivadékgondozás, vándorlás,,stb) kielégítésére szolgál, így a tanulásra (új asszociációk képzése), kevés jut belõlük. Ezzel szemben az emlõsök széles koponyaalapúak (az agy a rostacsontig hatol), neocortexuk van és több neuronnal is rendelkeznek.
3. Ami az emberi tanulást illeti, nem rég egy cikkem miatt kerültem vitába többekkel, ugyanis velük szemben azt mertem állítani, hogy nem tanulni, hanem tudni jó! Ugyanis, ha egy kisgyerek megkóstolja a tudás ízét, akkor hajlandó erõfeszítéseket is tenni azért, hogy minél többet tudjon. A vitapartnerek azt állították, hogy tanulni jó, miközben csak a kedvenc tantárgyaikra, témáikra gondoltak (jó irodalmat tanulni, regényt olvasva, jó nyelvet tanulni, jó feladatot megoldani, házimunkát végezni, stb jelszavakkal). Elfelejtkeztek arról, hogy az iskolában , de az életben is számos olyan dolgot is meg kell tanulnunk, amihez nem fülik a fogunk,de muszáj, mert vizsgázni kell belõle, át kell menni belõle, mert fel kell tudni használni késõbb. Ezeket nem élvezetbõl tanuljuk, de ha már tudjuk, akkor élvezzük is ezt az állapotot.
4. Igaz, hogy a jó tanár mellett könnyebb megérteni és így meg is tanulni az anyagot. De azt a gyerekkel tudatni kell (vagy rá kell jöjjön õ maga), hogy mindenki a saját életét éli, s az annál könnyebb lesz, minél jobban fogja tudni saját maga irányítani azt. Ergo, nem szabad arra bízni a sorsát, hogy ha már rossz tanárok, rossz iskola kezeibe került, akkor ez okvetlenül a kudarchoz vezessen. A rossz hatásokat el kell viselni és saját erõbõl korrigálni. Ez persze sok plusz munkát jelenthet, de ez rendszerint megtérül.
5. A tudományban, de akár a közéletben,is a kreatívok oldalán vagyok, nem csak azért mert újat csak részükrõl várhatunk, hanem mert a pusztán produktivok közt nincs könnyû dolguk. A hivatalnok típusúak (legyenek azok akár kutatók, akár tanárok, akár vezetõk) nem kedvelik a kreativokat, bár belõlük élnek, viszont saját magukat klónozzák pl. az utánpótlás nevelésnél, kiválasztásnál is s ahol leheta kadályozák a kreativ munkatársak érvényesülését. Ez utóbbiaknak ezért mindig meg kell küzdeniük a középszerûséggel, a maradisággal. De az is igaz, hogy a konzervatízmus nem mindig a középszerûséget, maradiságot jelenti, hanem csak azt, hogy járt utat ne hagyj el járatlanért, ugyanis a kreatívok csak akkor hasznosak, ha hasznosat hoznak létre. A z új nem mindig jobb a réginél, csak más. S attól még nem modern valami mert más.