Erre mondaná a néhai nagyapám, hogy városi hülyeség.
Nem vitatom, hogy akadt jópár misztikus szertartás a régi földmûvelõk életében, de amit ez az ürge leírt, kb. az agymenés és az elmebeteg kitaláció között jár. Kissé az országcsakra, meg a többi újpogány idiotizmus. Olyan Arany Laci-féle agymenés.
A földmûvelõk szigorú követelményeknek megfelelõ területeken gazdálkodnak, nem misztikus indokokból, hanem azért, mert másként nem tudnak megélni.
A Vásárhelyi terv végrehajtásában semmilyen misztikus vonás sem volt, viszont az akkori Magyarország lakosságának körülbelül tizedének adott megélhetést és lakóhelyet, megmûvelhetõ termõföldet. Ez olyan szintû gazdasági fejlõdést hozott, ami azóta sem sok volt.
Ami pedig az ártéri gazdálkodást illeti, az mindig szükségmegoldás volt. A vízjárta területeken nem lehet normális gazdálkodást folytatni, mert a víz alatt kirohad a gabona.