Ez a cikk egy olyan eseményrõl számol be, ami fontosabb a holdraszállásnál. Ehhez képest kicsinyes veszekedést látok a fórumban. Ha az emberiség erre képes (márpedig itt a "krém" van, akkor milyen lehet az átlag?)
Persze a fúziós erõmû még messze van, de már nem annyira.
Azt nem írják a cikkben, hogy mi volt az a technikai probléma, így csak tippelgetni lehet. (Például, hogy plazma egy bizonyos sûrûség elérésekor a lézerfényt a legjobb tükörként veri vissza, onnantól csak a sugárnyomás és a befelé tartó "negatív robbanás" lendülete tömöríti és hevíti tovább a gömböcskét. Ez a fény frekvenciája están nagyjából 10^24 elektro/cm3 vagyis hidrogén estén cirka 1 gr/cm3 környékére esik, ami még messze van a kis gömb teljes összeroppanásától)
De lehet még százféle probléma.
Ha ez a legelsõ lépés megvan, onnan még -- szerintem -- a következõ lépések vannak hátra:
-- Megoldani a tricium termelést (gazdaságosan!), vagy más magreakciót választani
-- A rommanáskor felszabaduló energiát (amelynek kb. 2/3-a gyors neutronok formájában jelenik meg) valahogyan ki kell nyerni, a mai már mûködõ gépeink a hõenergiát tudják hasznosítani, de elképzelhetõ hogy addigra kitalálnak valami futurisztikusat (MHD generátor)
-- Meg kell építeni kellõ számú fúziós erõmûvet, ki kell képezni a mûködtetést, karbnantartást végzõ sok tízezer embert (ha csak addig nem robotizálják a fél életünket)
Megjegyzem, hogy MA az emberiség energiafelhasználása 13 TW körül van. Ha ezt ki szeretnék váltani pl. 1 GW-os atomerõmûvekkel, akkor 13ezer ilyen blokkra lenne szükség, ami 35 éven keresztül napi egy új blokk üzembehelyezését jelentené.
Ez akkora feladat lenne, hogy az emberiség energiafelhasználása egybõl megugrana, tehát még több blokk... És ÓÓÓRIÁSI ipari-mûszaki-gazdasági feladat.
Ha az egységteljesítményt 1 TW-ra növeljük, akkor már csak 13-at (addigra inkább kb. 20-at) kell építeni, ez valahogy elképzelhetõbb.