Ja Rooseveltrõl is elmondta a pszichológusa, hogy még egy olyan hatalom mániással nem találkozott a pályafutása során.
A hatalomba azok kerülnek, akik vágynak a hatalomra. Ez a demokráciában sem változott. Azt hinni pedig, hogy egy hatalom mániás majd pont az egyszerû ember érdekeit képviseli elég nagy butaság. Amerikát pedig az tette naggyá, hogy a világ legszerencsésebb állama, ami agresszívan terjeszkedett. Egy Európányi földdarab volt a seggük alatt, tele ásványkincsekkel, két óceánnal, és ahhoz hogy megszerezzék, mindössze az õslakókat kellett kiirtaniuk, és a messze lévõ vetélytársakat távol tartaniuk. Meg is tették hiba nélkül. Innentõl kezdve nincs min csodálkozni. Bármely nagyobb történelmi vezetõ képes lett volna élni egy ekkora óriási lehetõséggel. Ezért még nagynak nevezni lehet õket, de kissé olyan érzésem van tõle mintha a zsiráfot dicsérném, hogy milyen magas, vagy a bálnát hogy de szép nagyra nõtt, miközben lenézném az egereket amiért csak ennyi telik tõlük.