Tényleg ennyire nem vágod a tudományos módszert? És tényleg nekem kell ezt most itt megtanítanom neked?
Nem, a személyes tapasztalatokat nem alábecsülöm, hanem a helyén kezelem. Ti becsülitek túl. És az nagyon egyszerûen eldönthetõ, melyik becslés a helyes, elég megnézni a történelmet meg a tudomány fejlõdését. Akkor kezdett érni valamit az egész, amikor elkezdtek minél inkább az objektivitásra törekedni a tudósok. Addig amíg mindenki a saját kis szubjektív tapasztalataiból indult ki, addig olyan csodálatosan használható "tudományágak" burjánzottak, mint az asztrológia meg az alkímia.
Az meg már nekem kezd kínos lenni, hogy mennyire logikátlan dolgokat beszélsz.
Leírom, hogy valami minõségileg kevés. Erre visszakérdezel, hogy ha sok, minõségileg kevés adat van az jobb?
Nem, nem jobb. Egy nagy kupac szar is csak szarból áll.
Továbbá az még az alapvetõ probléma, hogy közben a pszichológia és az idegtudomány eredményeit nem vagytok hajlandóak figyelembe venni.
És ezáltal hamarabb hiszitek azt, hogy TÉNYLEG megjelent nektek Michael Jackson szelleme, és szerenádot énekelt, minthogy beismerjétek, hogy esetleg valami nem volt rendben ott fejben.
Pedig mondjuk arra végtelen számú biztos tapasztalat van, hogy
1. drogok hatására
2. szervi betegségek hatására
3. mûködésbeli zavarok hatására
4. csak úgy spontán
az emberek képesek a legváltozatosabb NEM LÉTEZÕ dolgokat is megtapasztalni.
Ezek után az a hozzáállás, hogy ezeket a lehetõségeket büszkeségbõl elvetjük, és a tapasztalatot készpénznek vesszük, a létezõ leggyávább és legostobább eljárás, amit az ember csak ezzel a helyzettel mûvelhet.
Világkép esetében meg homlokegyenest az ellenkezõjét tartom fontosnak. Azt pont leszarom, hányszor kell rajta változtatni, de EGYÁLTALÁN ne legyen benne nekem hamis vagy alaptalan dolog.
Nem értem, hogy nálad a statikussága miért fontosabb a helyességénél, de valószínûleg erre vezethetõ vissza minden nézeteltérésünk.
Informatika és tudomány
