Láttam azt, hogy bántottak, megsajnáltalak,
Elhittem, hogy másoknak az áldozata vagy.
Céltalanul tengõdtél, befogadtalak,
Sokáig eltûrtem a súlyos dolgaidat.
Lassan kinyílt a szemem, megismertelek.
Érzek ezernyi okot, hogy elküldjelek.
Ez az én házam, ez az én otthonom,
Aki békével jön, azt befogadom,
Kell már a rend, béke és csend.
Ez az én házam, ez az én asztalom,
Aki barátként jön, azzal megosztozom,
Ha így megfelel, mindig lesz hely.
Megmutattad arcodat, a mohóságodat,
Hogy soha senkit nem tûrsz meg és mennyit ér szavad.
Nem hagysz semmit másoknak, mennyire önzõ vagy,
Törvényeid az állatoké, hol az erõsebb marad.