Itt nem az az érdekes hogy mi az a "bûnlajstrom" ami alapján már elvehetõ valaki élete - hanem hogy milyen bizonyítékok alapján állapítható meg valakirõl ez egyértelmûen.
Másképp fogalmazva: Ha én valakinek rosszat akarok és tudom, milyen bizonyítékok mérvadóak a bíróságon, akkor ezen bizonyítékok "legyártásával" is könnyedén halálba tudok küldeni valakit aki nekem nem szimpatikus. Ha ez épp gyerekgyilkosság, akkor akár azt is.
Miután kivégzik az illetõt és kiderül az én bûnösségem, már semmi nem lesz amivel az ártatlan embert vissza lehetne hozni az élõk közé.
Véleményem szerint kegyetlenség az ilyen esetet "járulékos veszteségnek" nevezni; visszautalnék ezzel Sulla "halállistáira" az ókori Rómában, amit egy pillanat alatt felhasználtak arra hogy a tehetõs polgárok vagyonára rátegyék a kezét azok, akik Sullához közel álltak...