Részben igazad van. Azért részben, mert a történetnek egy olyan szeletét emelted ki, ami nem is akkora probléma. Azért emlékszem pár olyan játékra (sajnos nagyon kevés), ahol épp örültem az önjelölt kapitánynak. Nekem nem fontos, hogy én legyek a vezér, nekem az a fontos, hogy legyen egy vezér, aki ha nem mond baromságokat, akkor a csapat kövesse. Csapat játék, igaz, de minden csapatnak van egy leadere. Legyen az foci, counterstrike, vagy akármi. 10-ből 7 meccsem úgy indult, hogy még a lane-eket sem tudták leosztani a játékosok és nekem kellett elmondanom ki hova menjen. Általában mentek is. Sok a világtalan, akinek elképzelése sincs az egész játékról, az alapokkal nincsenek tisztában, pl mire való a merc, mikor hozzuk a mercöt. Teszem azt objective van, a világtalan meg mercözik (mörközik, én így mondom). Vagy 3 enemy veri az első vonalat, 1 ember véd és pingel a segítségért, a szomszédban meg mercözik az idióta, mondjuk 3-as szinten (ez ugye szintén lényeg, mert 3-mas szinten fél év mire leüti a mercöt, ellenben 3 db 3-mas szintő player már beveri a két turret + kaput, elég gyorsan. Több, mint 2500 játékon vagyok túl, tonnányi ilyen példát tudnék mesélni és itt egyáltalán nem arról van szó, hogy én, mint kisebbség nem követtem a többség stratégiáját, hanem arról, hogy a játékok hatalmas hányadában kurvára nincs is olyan, hogy stratégia, ésszerűség. Abszolút logikátlan lépések tömege, objective-re nem előkészülés, pl tribute 30 sec múlva és az ember egyedül nekimegy két ellenfélnek, majdnem meghal és tribute megjelenésénél kezd hs-elni. Egyszerűen tonnányi agyatlan faszságról van szó, amit én nem bírtam már elviselni.