Azt tegyük hozzá, soha nem a számítógép vagy az automatika hibájából történik a baleset!
Egy 3-400 tonnás mai gépet gyakorlatilag nem is lehet kézzel irányítani: az összes emberi érzék kevés ahhoz, hogy pontosan tudj mindent a repülõ állapotáról.
Gondolj bele: egyrész egy 70m hosszó, 60m fesztávú 300 tonnás 747-est 800km/h sebességnél egy óvatlan kormánymozdulattal darabokra lehet szakítani a levegõben.
Másrészt egy ekkora sárkányt a szelek, örvények eléggé meg tudnak dobálni, de a szabályozórendszer az embernél sokkal gyorsabban és pontosabban tud reagálni minden zavaró hatásra.
A repülésszabályozó rendszer ismeri a gép tulajdonságait, a gépen szanaszét szórt érzékelõk jeleit, így a repülési értékeket (magasság, sebesség, gyorsulás, bedõlés, bólintás stb) a megadott keretek között tartja minden esetben.
Ezután már "nem nagy kunszt" egy repülési útvonalat hozzáadni, amit a gép önállóan végigrepül. Ma a repülések közel 100%-a teljesen automatikusan történik, a pilótának esetleg fel-leszállnia kell.
Azért ha összeszámoljuk, arányaiban a hatalmas számú repülésekhez elég kevés baleset jön, így viszonylag érthetõ, hogy alacsonyabb tudású pilótákat alkalmaznak.
Ám amikor jön az a 0,1%, amikor az automatika nem tud mit kezdeni egy elõre nem látott helyzettel, ahol a pilótának kell közbeavatkoznia, olyankor rettentõen hiányzik a tapasztalat és a tudás...
Azt még vegyük hozzá, hogy ma a kormányszervek és az irányítás között nincs fizikai kapcsolat.
Egy vitorlázógépet még irányíthatsz rudazattal/kötélzettel, de egy 60-400 tonnás gép magában is több tonnás lapátjait csak masszív szervóhajtással tudod mozgatni.
Régebben ezt megoldották "egyszerû" hidraulikával ami az autók szervójához hasonló elven mûködött, de! az többszáz/ezer liter hidraulikafolyadékot, hatalmas, redundáns szivattyúkat, dugattyúkat és vezérlõtömböt jelentett, ami jelentõs hányadát tette ki a gép önsúlyának. Kisebb gépeken még védhetõ álláspont volt, hogy ha elromlik a hidraulika, rudazattal még lehozhatják a gépet, de több száz tonnás gépeknél ez már nem játszik.
Ezután jöttek ugye a drive-by-wire rendszerek, amik azzal, hogy a pilóta a kormánnyal gyakorlatilag potmétereket tekergetett, a lapátokat elektromos szervó mozgatja, megspórolva ezzel jelentõs tömeget+energiát.
A másik pozitívum: ebbe a rendszerbe könnyebb beleiktatni a számítógépes repülésszabályozást.