"a régi idõkben a szerzõk még kéziratokat adtak be. Ma már megszerkesztik, sok esetben központozzák, stb."
Nem.
Sõt, manapság sokkal slendriánabb kéziratokat adnak le a szerzõk, fordítók - legalábbis Magyarországon. És fogadnak el a kiadók. Régen ha oldalanként 4-5 javításnál több volt egy oldalon, visszaadták, hogy tessék rajta még dolgozni.
Ráadásul amikor nekiáll amatõr módon formázgatni a kéziratot, azzal csak még több munkát generál. Mellesleg egy központozás nélküli kéziratot ma is minden kiadó visszadobna.
Egyébként nem a sokszorosítás költségét kell nézni (elárulom, az is van), hanem az elõállításét, valamint a terjesztését, no meg az adót, és ezt összevetni az eladott példányszámmal. A költségek egy része ugyanakkora, ha egyetlen vagy ha százezer példányt állítasz elõ.
A rendszerváltás elõtti mesterséges könyvpiacon el lehetett adni több tízezer kötetet, és az állam is igen komolyan támogatta a kiadást. Úgy lent lehetett tartani a könyvárakat.
És elárulok egy nem túl nagy titkot: a kiadók nem egy-egy könyvre terveznek. Sok könyvet adnak ki, köztük olyanokat is, amelyek veszteségesek lesznek. Összességében kell nyereségesek maradjon egy kiadó, hogy mûködhessen.
Lehet, hogy a kezedben tartott könyv árának egy részével támogattad más olvasnivalójának megjelenését. Vagy éppen fordítva: azért nem került a te olvasmányod kétszer annyiba, mert egy másik bevételei fedezték ennek költségeit is.
A központosított e-könyv terjesztéssel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy éppen az okozza azt a jelenséget, ami ellen hõbörögnek itt többen. Az Amazon és néhány koncentrált disztribútor megteheti, hogy mesterségesen magasan tartja az árakat (emiatt fenéken is billentették õket).
Nem mellesleg, a magyar (papír)könyvkiadás esetén is az a helyzet, hogy néhány nagy terjesztõlánc részesedése teszi ki egy-egy könyv árának 50-60%-át.
Nem valószínû, hogy ezen önmagában sokat változtatna, ha ugyanúgy az e-könyveknél is néhány szereplõ uralná a piacot.