1939 és 1941 között körülbelül 10-20 ezer zsidó menekült Magyarországra Cseh- és Lengyelországból, Ausztriából, Németországból és Szlovákiából. Ezek az emberek többnyire hamis papírokkal bujkáltak, mások a Belügyminisztérium alá tartozó Külföldieket Ellenõrzõ Országos Központi Hatóság (KEOKH) nyilvántartásába kerültek és internálótáborokban vagy szabadlábon voltak.
"Központi Statisztikai Hivatal legújabb elemzéseit is figyelembe véve, a kikeresztelkedettekkel együtt a magyarországi zsidók száma megközelítette a 800 ezer fõt. A trianon utáni Magyarországon mintegy 480 ezer, az 1938-41 között Magyarországhoz került felvidéki, erdélyi, délvidéki részeken és Kárpátalján összesen 320 ezer fõ élt"
A „rendezetlen állampolgárságú” zsidókat Kárpátaljára kezdték áttelepíteni. Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa támogatta a betelepítést és nemsokára megszerezte Horthy Miklós kormányzó és Bárdossy László miniszterelnök hozzájárulását is. Júliusban, a Szovjetunió elleni háború megkezdésével párhuzamosan megkezdõdött a magyar állampolgársággal nem rendelkezõ zsidók összegyûjtése. Az összegyûjtött, körülbelül 18 ezer embert elõször a kárpátaljai Kõrösmezõre, majd innen több hullámban a Kárpátok túlsó oldalára, a magyar hadsereg mûveleti területéhez tartozó ukrajnai területre szállították.
A hivatalok ezekkel az adatokkal rendelkeztek, konkret szamokkal, nem hasrautessel es mendemondaval.
Informatika és tudomány
