Más egy óra, egy használati tárgy, ami a kezeden van és akkor minimális hõingásnak van kitéve, meg más egy repülõ. A repülõkbe persze még nem jött be a tervezett elavulás, egy egy gépet évtizedekig használnak, mert pl. a tönkremenetelének komoly emberéletekben számolható kockázata van.
Egy átlagos használati tárgy a jelenlegi anyagokkal tényleg gyak örök életûvé tehetõ, de ez senkinek nem érdeke, pusztán üzleti szempontok miatt. A repülõk évtizedekig történõ életben tartásához viszont folyamtos kûzdelemre, karbantartásra, mûszaki kiszolgálásra van szükség, mert olyan nagy az igénybevétel. Pl egy repülõtérrõl felszállva ahol a napon 60-90 fokig is felmelegedhet a szerkezet pár percen belül mínusz 50 fokos környezetbe kerül, akár a csapadék jelentette komoly fizikai behatásokkal kísérve.
Az ûrállomás esetében detto ez a helyzet, sõt rosszabb: kint vákuum, belül emberi élet fenntartására alkalmas nyomás, a hõmérséklet is +/- több száz fokos tartományban változik egyes alkatrészeknél viszonylag rövid idõ alatt. Az ûrhajók csatlakozásakor, vagy az ûrálomás pályamódosításakor egyes szerkezeti elemeknél koncentrálódó erõk léphetnek fel. És mégegyszer, a repcsinél folyamatos vizsgálat/karbantartás van, az ûrállomásnál inkább eseti. Kb ahhoz hasonlít, mintha a gépeket úgy üzemeltetnék, hogy csak azt cserélik és csak akkor, amikor elromlik. Ha ez a levegõben következik be, akkor az utasok így jártak.
Csak mert ezekre az állomást alkotó egyedi egységekre nincs kidolgozott üzemeltetési eljárás, meg korlátozottak a karbantartási lehetõségek is.