Az erkölcsi aspektust el sem lehet választani a természettõl, mert maga a természet - ha úgy tetszik - a világegyetem törvényszerûségei az isteni törvények. A nagy vallások istenei, a Földanya, a fizikai törvények, a még fel nem fedezett összefüggések mind egy. Ennek az Egynek minden élõlény egy kicsi része. Így igaz Jézus és sok más bölcs vagy "próféta" tanítása, hogy Isten bennünk van, mi is Isten vagyunk. Minden élõlény aktuális tapasztalata hozzáadódik ehhez a kollektív tudáshoz ill. bizonyos esetekben egy-egy élõlény hozzáférhet ehhez a nagy tudáshoz. Különféle kultúrákban ezt máshogy nevezik, de végsõ soron mindenki ugyanarról beszél.
Ahogy "fejlõdik" az emberiség, úgy távolodik ettõl az õsi alapállástól, a rendtõl, a természet dinamikai egyensúlyától.
Minél korábbi történelmi forrásokat tanulmányozunk, annál világosabb, hogy az elkülönült civilizációk ugyanabból a szellemi háttérbõl táplálkoztak.
Megfigyelhetõ, hogy az egyszerû de örök igazságokat úgy felejtettük el, ahogy egyre több ismeretünk lett, ahogy egyre inkább a magunk útján járunk, távolodva a primordiális valóságtól, az emberi lét kiindulási formájától.
Megfigyelhetõ, hogy van egy erõ, amelyik a történelem során a régi hagyományos állapot ellen volt és van, bátorítja az embert a "rosszra", mint Lucifer, Az ember tragédiájában.
Megfigyelhetõ, hogy a mai vallások köszönõviszonyban sincsenek még alapelveiket tekintve sem, a kiindulástól. A vatikáni viszonyok, a katolikus egyház megnyilvánulásai teljesen ellentétesek Jézus Krisztuséival, még ha csak a Biblia alapján nézzük is, de ott vannak az üldözött gnosztikus tanok, az apokrif iratok és a történelmi csalások, hamisítások leleplezései, amik más fényben tüntetik fel az egész eredetet ill. az utat, amit azóta megtettünk - bizony - rossz irányba.
Az emberek többsége megvezetett, tudatlan és nem is keresi az igazságot... õk elvesztek. Helyettük senki nem keresheti az igazságot; Segíteni csak annak lehet, aki tényleg keresi...