Ugye tudod, hogy most kb. ugyanazt írtad, mint az elõzõ kolléga, és hogy ez semmivel sem értelmesebb hozzáállás, mint istennek képzelni magunkat. (Sõt, még rosszabb is, mivel a magunkat istennek képzelés tulajdonképpen csak az élet általános önzõ - mindenáron túlélõ - mivoltának egy magasabb intelligenciából adódó magasabb szintû kivetülése. Ezzel szemben a saját magunkat semmibe vevés egy meglehetõsen selejtes, és minden szempontból elvetni való mûködés-/gondolkodásmód.)