Ha az egész arról szólna, hogy lessük meg a havert amint rejszol/rókázik/orrát túrja a vécén majd rakjuk fel a tecsõre, addig azt mondanám, hogy legyen úgy. Csináljunk a netbõl egy permanens online valóságsót, meg dzsekeszt, vagy akármit.
Csakhogy a tartalmakat a Gúglitól kezdve a 3 betûs szervezeteken keresztül, a következõ munkahelyed HR-eseiig mindenki elõszeretettel stírölik. Aminek a vége nem az lesz, hogy a fõnököd majd elfogadja, hogy néha te is vagy barom, mert ez egy világtrend, hanem hogy otthon, akár az ágyban a kedveseddel eltöltött hancúrozás közben is a fejedben kell lennie, hogy meg kell felelned bizonyos társadalmi, de legfõképp, a fõnököd, államod, akármilyen topdognak az elvárásainak.
A rabságot nem az jelenti, hogy terroristaként visznek gvantanamóba, ha rossz leszel és ez kiderül, ó nem. Ezek az eszközök majd épp hogy gvantanamót hozzák el az otthonodba, méghozzá pontosan a fejedbe.