Érdekes, hogy kering néhány ilyen terv a világban, amiket idõrõl idõre felröptetnek, a megoldhatóság szemmellátható hiánya ellenére. Legalábbis belátható idõn belül ebbõl SEMMI sem lesz..
Ilyen ötlet ez a Föld körül keringõ naperõmû, meg a kábeles ûrlift, az atombombarobbantásokkal hejtott csillagközi ûrhajó, meg még egy sor.
Egy ilyen naprõmû 2 féle magasságban keringhet: vagy földközeli pályán, akkor a megtermelt energia lejuttatása viszonylag kis távolságon át történik, viszont az ûr-erõmû igen gyorsan mozog, emiatt folyton át kell állni másik fogadóállomásra (jó sok ilyent kellene kiépíteni, és a nyalábot BIZTONSÁGOSAN odairányítani...hmmm)
Vagy geoszinkron pályán keringhet, ekkor mindig a földfelszín ugyanazon pontja felett lebegne, viszont 36 ezer (!!) km magasságból kell lesugároznia az energiát, ami hatalmas területen oszlana meg. Vagyis több száz négyzetkilométeres fogadóantenna kellene, ami lehet drágább mint ugyanazt az energiát földfelszíni naperõmûvekkel elõállítani.
Harmadik lehetõség még távolabbinak tûnik: a megtermelt energiát valami eltároló folyamatba fektetni, amelynek az energiasûrûsége SOKSZOROSA kell hogy legyen a vízbontással (H2+O2) energiasûrûságének (pl antianyagtermelés). Az így kapott energiatároló anyagot ûrkapcsulákban lejuttatni.