Csak meg kell nézni ezeket az öntelt undorító pofákat. Ezeket a dolgozó, becsületes emberektõl messzire elrugaszkodott, Magyarországon kívüli, pusztító erõket szolgáló bérenceket.
A "rendszerváltás" (=birodalmi seggnyalás irányváltoztatás) óta EZEK minden határozatukkal az értékeket teremtõ dolgozó, álmodozó, célokat kitûzõ és azokat megvalósítani igyekvõ, spórolós, célorientált, ÉRTÉKRENDDEL ÉS ERKÖLCCSEL rendelkezõ emberek ELLEN "munkálkodtak"
Ezután a tákolmánybírósági határozat után egyre nyíltabban látjuk, hogy mekkora bõdületes hazugság a "demokrácia" meg a "szólási szabadság", sõt bármiféle "szabadság" is, és hogy a diktatúra és a cenzúra a hétköznapjaink valósága.
Sõt, a cenzúrának egy különöüsen aljas, undorító és gyalázatos változata: A RETTEGÉSBÕL EREDÕ ELÕZETES ÖNCENZÚRA!!!
Mert ha egy cenzori hivatalba elõzetesen be kell nyújtani az újságcikkeket, akkor -- bár az is visszataszító -- de tiszta a helyzet: nem engedték és ennyi.
De itt, a könnyen megfogható, jelentõs veszítenivalóval rendelkezõ közéleti szereplõk -- a hatalommal szembenálló sajtószervezetek -- saját magukat kell hogy cenzúrázzák, amit sokkal OLCSÓBBAN (a hatalom számára) és kevesebb konfliktussal fognak végrehajtani, mint a korábbi évszázadok sokat ostorozott, hivatali cenzúra rendszere.
Két fontos jellemzõjét látom így hirtelen ennek a gyalázatmocsokaljas öncenzúra rendszernek:
-- A BIZONYTALANSÁGBÓL és a félelembõl eredõ TÚLCENZÚRÁZÁS, akár igen nagymértékben is,
-- A szólási szabadság sárbatiprásából eredõ KONFLIKTUSOKAT áthelyezi ez a rendszer a vele szembenálló polgárok és a vele szembenálló sajtószervezetek közé, eltérõen a korábbi évszázadok rendszerétõl, ahol egyik oldalon állt a cenzori hivatal, másikon az államplgárok és sajtószervezeteik