Rendszerszinten sem működik, nem csak az egyének bűnösségén bukik. Nem evolucionista a gazdasági modellje. Nincs a produktivitásnak szelekciós hatása, így átmeneti lehet csak a fejlődés, amit esetleg követhet egy erőltetett stagnálás, de a végeredmény mindig a teljesítmény csökkenés. Míg a kapitalizmus alapvetően evolucionista. Még jelentős hátráltató tényezők mellett, mint például a korrupció, a rendszer teljes egészében díjazza a produktivitást, és érvényesül a jótékony szelekció. Alapvetően balfasznak kell lenni, és hibát hibára halmozni, hogy középtávon sikertelen legyen a modell. Sőt, a rendszer öngyógyító. Ha egy adott helyzetben a produktivitás zsákutcába visz, tehát az egyéni döntéseknek az lesz a kedvező, ami összességében káros, és kialakul egy válság, a rendszer automatikusan kikerül belőle. És ha a vezető réteg rátermett, a válság is rövidíthető, alkalmilag kivédhető, a konjunktúra táplálható. Míg a kommunista gazdasági modellt egy zseni sem tudja tartósan magas fejlődési pályán tartani.
Nem az emberi tényezőn múlik, hanem a rendszer eleve selejtes. Mármint az előre látható technológiai szintünkön.
Egy anyagszintetizátoros startek világban működne, mert ott nincs szükség iparra, hiszen az anyagszintetizálás egy teremtő varázsceruza, ami kiváltja az ipart és a mezőgazdaságot..