Fölötted keselyűk köröznek, várják utolsó lépéseid.
Hosszú az út.
Már órák óta futsz… Földből kiásott gyökerekkel enyhíted éhed, izmaid pihenésér kiáltanak…
Futsz tovább… Hosszú az út.
Egyedül nem boldogulsz… Minden lépés közelebb vihet a túléléshez.
Két napja, hogy egy csapat idegen ajkú lovag rajtad ütött, s csak felszerelésed elhajításával tudtad lefutni a nehéz páncélba öltözött harcosokat.
Hosszú az út. Talán befogadnak…
Idegen nyelvek suttognak egy klánról, Magyar Vándorokról, kik hont alapítanak délen.
Avalon délnyugati hegyei között, hosszú vándorút után letelepedtek, s szólítják hazájuk büszke fiait!
Egy lovas tűnik fel a távolban, rongyos ruhákban, egyedül kardja árulja el, hogy nem csak az ásót forgatja.
Lassít, s gyakorlott mozdulattal leugrik lováról.
Üdvözöllek testvér!
A Magyar Vándorok előőrse vagyok, innentől számítják határainkat. Látom rajtad, hosszú út áll mögötted,
jer velem s mesélek a szövetségünkről…
Ha csatlakoznál, vedd ezeket baráti intelemnek:
Mind testvérek vagyunk, egy nemzet gyermekei, e szerint tiszteljük és becsüljük egymást, ennek köteles mindenki eleget tenni!
Kevesen vagyunk, de becsületesek s megfizetjük adósságaink.
Szegények, de megbízhatóak s nem áruljuk el szövetségeseink.
Talán korosak, de kellően bölcsek s szívesen osztjuk meg tudásinkat, kiváltképp, ha nem feledsz kérdezni!
Nincs köztünk haszontalan lélek, s bár mindenki máshoz ért, nem emeljük a harcost a favágó fölé, s nem kivételezünk vezéreinkkel sem, de mindenki köteles a klán érdekeit szem előtt tartani!
Nem kényszerítünk senki kezébe kardot, de nem vetjük meg a harcot, a szakember tudásával fizeti a sarcot.
Ez lesz szállásod, tudom nem fényes palota…
Holnap a tegnapi munkát kell elvégeznünk, amit két napja tűztünk ki és ennek már egy hete…
Mindig van mit csinálni, de nem fog senki megszólni, ha kedved szerint cselekszel.
Ki tudja, talán egy nap te építed be az utolsó téglát kastélyunk falaiba, talán te készíted el a legfinomabb bort s nyitod meg kocsmád a fellegvárban… Talán te sütöd a legpirosabb kenyeret, te lövöd a legnagyobb szarvast…
Vagy két nyíllal a válladban őrjöngve veted magad ellenségeink túlerőben levő harcosai közé…