Olyan érzésem van az utolsó 2 DLC kapcsán, mintha a II utolsó kiadása lenne -> egy már kiegyensúlyozott erőforrásra rákötnek plusz fogyasztókat és így felborul - ha volt egyáltalán addig is - a játék belső egyensúlya.
A kettőnél a terepen épített dolgok javítása gyártókapacitás-igényessé vált a legvégső kiadásban, miközben ezen mennyiséget nem növelték meg, így onnantól az győzött, aki először tudta lerombolni a másik iparát.
A tengeri DLC-nél nem kaptak új kutatási lehetőségeket a nemzetek, így az egy a haditengerészetére IS építkezni kívánó nemzetnél elég kemény nehezítés tud lenni.
Az utolsó meg lassan kalandregényt varázsol az egykor háborús stratégiai játékból, szintén a meg nem növelt kapacitásokra építkezve.