A németekkel való brit szigetek elleni invázióhoz:
Szerintem, ejtőernyősök és szállítógépek kellenek leginkább hozzá: ők BÁRHOL bevethetőek a szigeten és csak a célzónában hatnak rájuk az ellenséges vadászok (a szovjetek elleni bekerítésekben sem rosszak: nem kell sokat várnia a páncélos ékeknek a "felmentő" gyalogságra...) -> akár a csatorna és dél-anglia fölött is veszteség nélkül kelnek át.
Ami fontos, hogy Észak-Nyugaton legyen a drop pont, hogy a déli, angol túlerőt mindenki kikerülhesse -> oda ált. még flottát sem küld - az óceán keleti részén, spanyoltól Izlandig a Tengóim vadászgatnak és légi offenzívához nem dobja át a flottáját az MI... - , így a tulajdonképpeni "inváziós erők" (1-2x 24 Ho.) veszteség nélkül kelhetnek át Észak-No.-ból (ezen az útvonalon elkerülik a csatornát, ahol tényleg lehetetlen átkelni, amíg angol kézen vannak a repterek).
Érdemes minél előbb rájuk ugrani - a franciskák után egyből - , hogy minél gyérebb legyen a szárazföldi ellenállásuk - az MI boldogan dobálja Olaszba partra az egységeit, ahelyett, hogy a szigetét védené.
Ha az amcsik belépnek, akkor már bukta az offenzíva, mert ők csak a kikötőkben héderelnek, olyan erőkkel, amiket képtelenség kiverni onnan..., ill. a szovjetere sem célszerű várni...
A hadszervezéshez:
Nálam a vegyes egységek a nyerők, a "matek" miatt: páncélos + motorizált, később a közepes tankokhoz Páncélgránátosokat is hozzácsapok - lassabbak, de a tankok és a pak-ok ellen jobbak. Ritkán nehéz tankokhoz is adagolom az sdkfz-ket: túlerővel szembeni védelemhez, vagy a támadás első, felőrlőbb részéhez, ahova nem kell sebesség, csak "kitartás", jobbak a majd ebből megugró közepe-könnyű + motorizált egységeknél.
Az önjáró lövegek is hasznosak a páncélosok mögött: a gyalogságot jobban ütik együtt.
A támadó csoportokat a "24-es" tábornokok vezetik, rövid frontokat kapnak, míg a "fronttámasztó" gyalogságot a FM-ok. Ha rövidebb frontszakaszokat kapnak és nincs nagy mozgás, akkor nem vonatoznak a fronton az egységekkel (kaphatnak "24-esek" is gyalogsági-frontot, csak az rövid legyen: pl. egy(-két) folyóköz) - de még mindig a kézi vezérlés a legbiztosabb ellenszere ennek.
Ha a gépre szeretném bízni a hadműveleteket - amikor megvan a túlerő, de ne áshassa be magát, vagy ne tudja feltölteni az egységeit az ellenfél - , akkor, amíg még sok ellenfél van, a rövid támadások, max. 5-6 provincia mélységgel, ha már nincs jelentős ellenálló erő, akkor a mélyebb, dupla ekkora előrenyomulások a célravezetőbbek. Így sokkal kisebb az esélye az egységvesztésnek, de ezt is folyamatosan felügyelni kell - kézzel rábírni az egységeket, hogy ugyan már, a védtelen részek ellen is induljanak már meg. Természetesen, ez messze nem olyan hatékony, mint a teljesen kézzel levezényelt hadjárat, de kevesebb a kockázat is az egységvesztésre, mintha az ország másik végéig nyújtózó haditervet adnék az MI "kezébe".
Ezt inkább csak a mellékhadszíntereken alkalmazom, vagy a támadás szárnyain, ahol nem kell minden pillanatban ott lennem és így nem kell egy nap egy évnyi játékidőhöz.
Ha van ideje az embernek és jó a felderítése, akkor érdemes lehet figyelni az egységmozgásokat az ellenfélnél, mert ha nagyobb tömegetek mozdít ki a beásából, vagy ülteti őket vonatra, akkor érdemes lehet ott rájuk ugrani - pl. nem egyszer hagyott lyukakat az erődrendszerén a franciska MI is, ahova sokkal könnyebb volt így bevonulni, de, ha már kezdenek fogyni az egységei, a szovjet is eljátssza ezeket a hosszú fronton.