Az "élet" fogalmát nemcsak mikro-, de makro környezetben is vizsgálni kellene, vagyis sokkal nagyobb "dimenziókban" is, bolygó-, naprendszer-, esetleg galaktikus szinteken. Ha nem tudjuk 100% biztonsággal megállapítani pl. egyes vírusméretű fosszíliákról, hogy azok valaha élő, illetve élettelen folyamatok eredményei-e, akkor hogyan kereshetnénk a nagyobb volumenű élet nyomait akár bolygóméretű léptékekkel? Az élő mikroszervezetet is "élettelennek" definiált összetevők alkotják, azok összességét mégis élőnek nevezzük. Miben térne el ettől egy makrokörnyezetben vizsgált, a mi számunkra óriási "élő" struktúra, ha nem vagyunk képesek megállapítani az élő és élettelen közötti talán nem is élesen elkülöníthető határvonalat, ami nem jelent feltétlenül biológiai aktivitást, de jelenthet értelmet, pl a saját létezésének felismerését? Még mindig nagyon távol vagyunk a felismeréstől, s abban sem lehetünk biztosak, hogy mi valóban élünk. Lehet, csak egyes speciális sejtek kollektív tudata (vagy tudatalattija) az ember, mint egyetemes értelmes lény tévképzete?