"Megis van amikor a hadsereg nagyon is jol tud kezelni egy nyilt, fegyveres felkeleset, ami terrorista modszerekkel harcol, erre remek pelda a Malayan konfliktus"
Nekem inkább az jön le elolvasva a sztorit, hogy a felkelők elszigetelődtek, jelentős mértékben megváltozott a politikai környezet és mind a külső, mind a belső támogatottságuk csökkent. Egyik sem olyan dolog, amit az ellenük való fegyveres harc, hanem a terrorizmus jelenségének a helyes kezelése, vagy véletlenszerű politikai események eredményeztek.
"A civilek vedelme es a collateral damage merseklese nagyon fontos lett az elmult par konfliktusban. A korabban targyalt "terrorista modszerek", legfokeppen az artatlan lakossag szandekos eliminacioja meg inkabb elfogadhatatlanna valt..."
Sajna jelentős az elentmondás a szavak és a gyakorlat között. Az egésznek a csúcsa gyakolratilag a Guantanamo szitu, amire mindent lehet mondani csak azt nem, hogy ott az alapvető emberi jogokat tiszteletben tartják. Aztán ott van a collateral damage kérdése, amit láthatólag a nyugat komolyan vesz, kérdés, hogy van-e valódi jelentősége akor, amikor tudatosan pusztítják el egy ország infrastruktúját, vagy fordítanak kevés figyelmet ennek megőrzésére. A politikai döntés kizsarolása a lakosság egyfajta túszulejtése folytán, nem csak a Douhet-i elvek lényege, hanem ugyan ezt követik a terroristák is. Az hogy naponta robbantgatnak az iraki piacokon, vagy mészárolnak le karikaturistákat Párizsban így vagy úgy de valamilyen szinten mindkét oldal fejére száll, mindenki besározódik tőle. Vietnamban, vagy Guantanamón az amcsik szartak/szarnak erre, csakhogy bizonyítsák, hangsúlyozzák (hivatalosan persze megakadályozzák) a VietKong, a másik oldal kegyetlenkedést, ma ezt a logikát a terroristák követik.
"Az erőszak civilek elleni alkalmazása miatt a párhuzam a "hétköznapi terror akciókkal" pedig nem tagadható.
Ebben meg mindig nem ertunk egyet es igazabol peldakat sem tudtal ilyesmire hozni a kozelmultbol... hacsak nem te is a konyhai baleseteket akarod belekeverni a diskurzusba :)"
A családon belüli erőszakra gondoltam először, de a konyhai balesetek is jó példának tűnnek. Történelmileg az angolszász PSYOPS hadviselésben, a propagandában (de természetesen nem csak az övükében) minndíg benne volt az ellenség démonizálása pl. a civilekkel való bánásmód tekintetében, vagy a nem hagyományos hadviselés (gáz), háborús bűntettek tekintetében. Mivel a médiát tudatosan használják fel, már vagy száz éve ilyen irányban érthető az igyekezet, hogy a másik démonizálása mellett deklarálják a saját ilyen érintettségüg kicsinységét. De mi a valóság? Az amit a PSYOPS műveletre felhasznált média közvetít, vagy a lassan évtizedek múlva kiderülő történelmi tények?
Az I. VH alatt már elterjedt pletyi volt (az angolok ezzel foglalkozó különleges egysége találta ki, hogy a friccek összeszedik a hullákat a csatamezőről, elégetik őket, a zsírjukból szappant főznek. Szintén terjesztették a németek vegyi, más nem konvencionális hadviseléshez pl. gázhoz való vonzalmukat. Persze gázt is a franciák alkalmaztak először, de ez részletkérdésnek tűnt. Ugyan ezek a motívumok, már azelött felbukkantak a tudatosan kitalált és terjesztett pletyikben, hogy a németeknek eszébe jutott volna gázkamrákat alkalmazni.
A Vietnami háború alatt, bízva a háború zűrzavarában az amcsik számtalan háborús bűntettet, vagy a lakosság terrorizáslására irányuló műveletet hajtottak végre, úgy tűnik neked pl. a Phoenix művelet, a maga több 10 ezer fős áldozati statisztikájával nem ütötte meg az ingerküszöbödet, de pont ezegy jólsikerült média művelet eredménye, célja. Ez, a saját személyes ested bizonyítja, hogy milyen hatékonyak ebben! És most nem azt mondom, hogy rosszababak, mint a terroisták, vagy a szovjetek, vagy Szaddam, vagy akárki. Erkölcsileg nem rosszabbak, csak nem jobbak. És mi az ő oldalukon állunk. De ezeken a tényeken nincs mit vitatkozni, csak NEM az erkölcsi oldalról kell megítélnünk a mi vagy a másik oldalt. Háborúban ugyanis ez az első áldozat. Nincs jó háború, a jó háború az, amit el sem kezdenek!
Az információs korszakban sokal kevesebb bomba, áldozat elég a félelemkeltéshez. A média azt mondja a lényeg az, hogy ők a teroristák mennyit robbantottak, mennyi áldotzatot követeltek ezek az események, bezzeg mi, mennyivel jobbak vagyunk.... És igen, mi ezt elfogadjuk, visszamantrázzuk. De valójában nem ez a lényeg, hogy 1000 000, vagy csak 100 000, vagy 1000, vagy 100 ,vagy csak 12 áldozat van, hanem az, hogy FÉLÜNK!