A nácik mellett USA, UK, SZU, Japán, csak a legismertebbbek.
Azonkívül (amiről beszélek), a 20. szd második felében a tárgyalásos/spec titkosszolgálati megoldás (köznapi nevén békés) megoldás helyett az előreláthatólag jelentős polgári áldozatot követelő katonai megoldást választani kb ugyan ez a kategória.
Nézzük pl az Afgán háborút röviden. A 0911 után az alkaloida, OBL nem ismerte el a felelősségét. Az Afganisztánban tartózkodó OBL kiadatásáról a tálib kormánnyal tárgyalások kezdődtek. A tálib kormány jelezte, hogy kiadja OBL-t ha az USA szilárd bizonyítékkal áll elő a felelősségéről, majd a nagy tanács úgy döntött, hogy felkéri OBL-t az ország elhagyására az ártatlanokat is érintő vérontás elkerülésére. Amerika Pakisztánnak majd az afgán vezetésnek is bemutatta a bizonyítékait, akik azt elfogadva javasolták OBL Pakisztánba vitelét és nemzetközi bíróság elé állítását. Pakisztán figyelmeztetett, hogy az ő általa is támogatott tálib vezetés elsöprése esetén visszatérhet a káosz Afganisztánba. Az afgán vezetés javasolta még OBL afgán bíróság elé állítását, ahol az USA nyilvánosanis bemutathatja a bizonyítékait. Amerika ezt is elutasította, mondván ez csak időhúzás, és gyak pillanatokon belül megkezdte a bombázást.
A háborúnak eddig 30-40 ezer kombatáns, tálib katona, fegyveres ellenálló és 18-20 ezer civil áldozata volt . Közülük nagyon nagyon kevés számítanak alkaloida tagnak, OBL-t pedig végül Pakisztánban kapták el. A tálib rezsim megszüntével valóban visszatért a hadurak időszaka.
Szóval több 10 000 ember életét egy országot áldoztak be 1-ért. Ebben a kronológiát követve láthatóan kisebb a tálib vezetés felelőssége, bár az övüké sem elhanyagolható.