A sztori nagy része meg egyes elemei nekem ahhoz hasonló érzetet ad, mint amit egy sokkos állapotban szenvedő kamasz él át, meglehet Max még az első epizódok eseményeit is beképzelte miközben a szer hatása alatt volt ami Jefferson préselt bele az utolsó cseppig - nem állítom hogy mindent, de volt egy film, aminek most nem jut eszembe a címe, ahol a csaj végig fantázia és valóság között lubickolt, a film végén derült ki hogy a valóságban ő egy diliházban élő páciens, akit nem lehetett kordában tartani ezért beszúrtak valamit a homloklebenyébe, így lett belőle egy "élőholt" mindig csak vegetáló lény. Max-nél a legvalóságosabb tényező volt szerintem a föld alatti Sötét-szoba.
A Mass Effect 3-nál -ha már szóba hoztátok- ott a végén a sugártalálat utáni eseményeket szerintem Anderson élte meg vágyálomként (tipikus pl hogy a gonosz felfedi magát tehetetlenségében és elbukik amit a mindig faszméregetésben győztes Shepard kényszerít ki stb)
Ha nem szó szerint de képletesen beleillenek ezek a teljes képbe én szerintem - bár inkább utóbbi.
Remélem nem fogalmaztam túl zagyvaságosan, igazság szerint nehéz szavakba önteni azt a sok dolgot amit a két játékról gondolok - főleg azért mert inkább érzek, mint hiszek velük kapcsolatban.
Informatika és tudomány
