Pont ezért nem használok magyarositást, ha lehet. Értékelem a belefeccölt munkát, csak azt nem értem, ha ezt olyasvalaki forditja, aki játszott is a játékkal, akkor... áhhh... mindegy.
Azt sejtettem előre hogy ez nem egy vidám "játék" lesz. És nem is igazán depressziót űzni szántam, direkt játszok olyan játékokkal, amiknek a története komoly érzelmi hatásokat vált ki. Ezért is lett elegem a Mad Max gringeléséből és pörgettem ki gyorsan a történetet.
Eddig talán két vagy három olyan eset volt, amikor választás elé állitott a játék és komolyan mérlegeltem azt, hogy mit tennél Max helyében. És igen, ott még lett volna lehetőség visszapörgetni az időt, de gondolom pont ezért vették el ezt a lehetőséget Katie-nél, hogy tényleg minden válaszadásnak legyen súlya és érezze a játékos, hogy itt most nincs második esély. Ez is érdekes, a Falloutban pl átlag ötpercenként nyomok egy qs-t Itt még a játékot is csak akkor hagyom abba, ha kipörgettem az adott helyszint és a következő előtt ment. Ugyebár sokszor az időpörgetés olyan lehetőséget ad be, ami előtte nem volt. Amikor elkezdtem játszani a Remember Me-vel, zavart hogy egy cső volt a pálya és nem értettem hogy lehetnek rajta secret location-ök. De azért még is kimaradt néha ez az. Itt is bejártam szinte mindent... szinte, még is folyton azzal szembesülök, hogy nem láttam se ezt, nem csináltam meg, nem történt meg amaz...
Egyébként ami Katie-t illeti, nyilván azért is kedvelem, mert olyan kis elesettnek tűnik, az ember szeretne segiteni rajta. De bennem van az is. vagyis mindig eszembe jut amikor a nevét hallom, amikor a Gone Home-ban elkezdi olvasni a csaj a levelet, hogy "Dear Katie..." Azt hiszem a játék hangulatának a felét a csaj hangja adta, az összes többi meg a másik felét. Pedig semmi extra nincs benne, egy átlagos női hang, sokszor azt se értem, mit mond. De a hangsúlya és a zene képes áthidalni a nyelvi akadályokat is.