Azt azért elmondom, hogy én láttam a Pillangóhatást, kétszer is. Pár év eltéréssel. Már akkor is nagy hatással volt rám a téma. Talán pont azért, mert soha nem gondoltam úgy, hogy manipulálnom kéne a múltat. Mármint olyan szinten. Bár ez is érdekes, ha a jelenből visszanézve manipulálunk valamit 10-15-20 év távlatából, akkor a minden mindennel összefügg törvény alapján valóban komoly kihatása lehet egy apró módositásnak is a jelenre. De ha a jelenben csinálunk valamit, akkor nem érzékeljük a változást, pedig annak ugyanakkora hatása van a jövőre, mint a múltnak a jelenre. És ez volt a problémám már a Mass Effectel is. Ott ugye rengeteg döntést kellett hozunk, amiknek a hatása viszont látszólag minimális eltérést hozott csak. Ez részben érthető, hiszen többségében egyének életébe szóltunk bele, a végén viszont egész fajokról volt szó. De itt is egy apróságnak (pl hogy bemártottam Nathant) rengeteg hatása lehet kisebb dolgokra, amik viszont együtt komoly változást idézhetnek elő a játék végére. Középsuliban olvastam egy könyvet. A főszereplő azt mondta, ő semmit nem csinálna ugyanúgy, ha vissza tudna menni az időben. Nos, én se érzem úgy hogy az életem egy sikertörténet lenne, sőt! De én nem változtatnék meg semmit. Vagy.. talán csak 1-2 dolgot. De inkább nem. Ezért is volt nyomasztó a Pillangóhatás, és megnyugató a vége, még ha én is jobb szeretem a happy end-et. Pont ezért volt meglepő számomra is, hogy megváltoztattam Max-el a múltat. Teljesen úgy gondolkodtam, mint egy 13 éves tini. És mivel idealista vagyok, reménykedtem hogy megoldom a problémát azzal, ha eltüntetem azt a rohadt kulcsot. Aztán persze rájöttem, hogy minden döntésnek következményei vannak, igy ennek is. Hogy gondolhattam hogy ilyen egyszerűen jóvá tehetek mindent? Hogy? Agyrém. Már attól a hideg futkosott a hátamon, hogy Max vissza ment az időbe. Azt hiszem két oka van annak, hogy nem akarom még egyszer végigjátszani ezt. Az egyik a lustaság, a másik... nekem is éreznem kell a döntések súlyát. Nem lehet egyszerűen azt, hogy "áh, majd a következő végigjátszásnál".
Van valami különleges abban, amikor úgy nézel/hallgatsz meg egy videó interjút, hogy nem érted mit mondanak benne. Igy az ember önkéntelenül is jobban figyel a hangsúlyozásra. Jó volt hallgatni a beszélgetést, bár nem tudom ki volt a kérdező, remélem nem valami lyuhtuber. Sajnos én is paranoiás vagyok, meg rosszhiszemű is. Nem szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert egyrészt mindig azt várják a szinkron szinésztől, hogy a karakter helyett/nevében válaszoljon kérdésekre. Másrészt nem nagyon hinném hogy ezek az emberek nagy gémerek lennének (biztos akad néhány, de többségében sztem nem) És ugye az ilyen interjúk is sokszor a marketing részei, nyilván nem fog egy dolgozó rosszat mondani, vagy olyasmit ami negativan tüntetheti fel a játékot. Egyébként helyes a csaj és közvetlennek is tűnt (meg rossz szinésznek :D ) Szeretek másokat hallgatni, főleg ha kellemes hangjuk van. Sőt, most játék közben többször is megesett, hogy csak leültem/feküdtem Max-el valahová és hagytam hogy szóljon a zene. Mint mindig, most is rengeteget dob a játék hangulatán a találó zenei aláfestés.
Informatika és tudomány
