Nem tudom ki irta a történetet, de... igy utólag elég "klasszikus". A negyedik részben már majdnem megnyugodtam, aztán... Nem igazán tudom mit gondoljak. Nyomasztó volt az egész. Vagyis... csak az ötödik fejezet első fele. Aztán amikor harmadszor vagy negyedszer is visszakerültem a székbe... Azt hiszem akkor sokalltam be. Zavaró volt, hogy a Two Whales-ben, amikor Warrennel beszélgettem, nem mozgott Max szája. És az a lopakodós/fénykerülgetős rész is idegesitő volt. Ez nem egy Hitman játék! Egy kicsit meglepődtem, hogy a játékosok 54%-a végül feláldozta Chloe-t. Hogy tehették meg ezt? Nehéz egyébként a Life is Strange-re "játék"-kén hivatkozni. A WaU is hasonló, interaktiv történet, de ott mesefigurákkal. Ez egy sokkal hétköznapidd történet, és pont ezért könnyebben egmfigja az ember, hiszen könnyebb azonosulni egy tinédzserrel, mint egy emberi alakot öltött, mesebeli farkassal. Egyébként hülye cimet adtak neki. Mi az hogy Strange? Ezt a történetet nem lehet egyszerűen annyival leirni, hogy "Az élet fura"! Tudom, direkt úgy van megcsinálva az egész, hogy az ember végigvigye a történetet. Nem lehet már az elején hagyni meghalni Chloe-t. Elvileg ezt a választást ránk kényszeritik. De ki az aki nem mentené meg? (pedig akkor még nem is tudjuk hogy ő Chloe) Bárki azt mondhatná, enélkül az időmanipulálós izé nélkül ez egy hétköznapi történet is lehetne. De mutassatok nekem két embert a valóságban, akik olyan közel állnak egymáshoz mint Max és Chloe! Az emberek ilyennek képzelik el az igazi barátságot, de ilyen... nincs. Nem létezik. Vannak az áldozatok, mint Kate, a manipulátorok, mint Jefferson és a manipuláltak, mint Nathan. A Pókember óta tudjuk, hogy a szuper képességek... vagyis a hatalom felelősséggel jár. Amiért szintén kiakadtam, hogy a Two Whales-ben és utána kinn a roncstelepen is Chloe ezt játéknak fogta fel. A játékosok többsége megcsókolta Chloe-t a szobájában. Persze tudom, menő dolog ha két lány csókolózik és mi is rá vagyunk izgulva két csajra. De ez Max és Chloe között több mint barátság. Talán kissé viccesre véve, de nagyon találóan fogalmazta meg Chloe, hogy az ő sorsuk egy. Mennyi szörnyűségen kellett keresztülmennie Max-nek ahhoz, hogy végül eljusson a világitótoronyhoz? Hogy lehet képes ezt a terhet, a tudást az alternativ valóságokról elviselni egy 18 éves lány? Akik végül Arcadia Bay-t választották, azok tudják mi a barátság? Persze... ez csak egy játék. És ki vagyok én, hogy mások felett itélkezzek? Semmi közöm hozzájuk, mindannyian a magunk döntéseit hozzuk meg nap mint nap. Ha másra nem is, arra nagyon jól rávilágit ez az egész, hogy sokszor inkább hasznos, hogy nem ismerjük előre a döntéseink következményeit. Max hogy lesz képes ezzel együtt élni? Ironikus, hpgy Chloe Mad Max-nek hivja és hogy előtte pont azzal játszottam. Mintha Mad Max története nem ért volna véget Scrotus halálával, hanem itt folytatódott volna. Félelmetes. Ugyanakkor... Arcadia Bay pusztulásával olyanok is meghaltak, akik szintén biztak Max-ben. Persze nyilvánvaló volt, hogy ára lesz annak, hogy a végén megneküljön Chloe. Vannak olyan döntések, amiket még játékból sem tudok... meghozni. Persze ha lenyugszom, felfogom hogy ez csak egy játék, bármennyire is felzaklat. Tudom, érzelgős vagyok, bár néha meg úgy érzem, Hope-nak volt igaza a Mad Maxben. Üres vagyok. Csak egy héj. Ellentétben Mad Max-el, aki nem azért nem akart segiteni, mert annyira közönyös és önző lett volna. És Max részéről önzés volt, hogy végül Chloe-t választotta? A Fallout topicban talán már irtam, hogy asztali szerepjátékoztam. Bár sosem volt női karakterem, nem is akartam, de valahogy még is nagyon könnyen Max helyébe tudtam magam képzelni. A döntések amiket... hoztunk, nem csak az én döntéseim voltak, hanem az övéi is. Nyomasztó érzés. Ha tudtam volna, hogy ez egy Butterfly effect, csak játékban... És ha belegondolok, hogy mennyi tini játszott ezzel. Ők mit fogtak fel ebből az egészből? Leszűrtek valami tanulságot? Ők megtanulták a leckét? Vagy csak egy érdekes és néhol borzongató történet volt, amit pár hónap múlva el is felejtenek, mint a Pokémon GO-t. És végül... hogy lehet ennek második részt csinálni? Már igy is kiráz a hideg attól, amin Max... és én keresztül mentünk. De még is tudom hogy szükségem van erre, mert a két hajós csata közé beékelt repcsizés a halál. Amikor próbálom elfelejteni ezt és a valóságot.