Végére értem. Nagy élmény volt. A játékos elem kevés volt benne, a képességünk is kimerült abban hogy új párbeszéd opciókat oldhattunk fel, de a LiS játékok erőssége mindig is az atmoszféra teremtés volt. Ebben pedig kiválóan teljesít, mind közül ez volt a legemocionálisabb rész, képes úgy berántani az embert hogy valódi érzelmeket vált ki belőle. Értsd, elmorzsoltam pár könnycseppet a játék során. Alex kedvenc karakteremmé vált, nagyon jól lehet az érzéseivel azonosulni. Szó szerint vele sírsz és nevetsz.
Technikailag sem volt vele probléma, csak egyszer dobott ki az asztalra, a framerate stabil, látványban is gyönyörű volt, a legapróbb részletek is szépen kidolgozottak. A zenei válogatás is elsőrangú, mindig illik az adott helyzethez.
A képességünk talán nem volt olyan látványos mint az előző játékokban, de cserébe teljes mértékben aládolgozott a történetnek. Beszélgetni kellett, sokat, hogy megismerjük a másik valódi arcát, a címben lévő True Colors is erre utal. Sokszor más az amit mutatunk magunkból és amit valóban érzünk. Alex képes mindenkit a valódi színében látni, és miközben másokon segít, egyben gyógyírt lel a saját problémáira is.
Informatika és tudomány
