Azért már kissé unalmas, hogy minden elektromos autóhoz kapcsolódó cikknél újra meg újra meg újra megfutjuk ugyanazokat a köröket. Pedig az elektromos autót már régen kiselejtezte a technikai történelem. Az első világháború előtt az elektromos meghajtás csak az egyik alternatíva volt, volt sok más is. Gőzgép, sűrített levegős, rugós, stb. Nem vált be egyik sem, és most sem fog.
Maximum második autónak használható, munkába, bevásárolni járni vele, korlátozott távon belül. És akkor ott van még a többi hiányossága, pl. hogy télen az alacsonyabb hőmérséklet miatt az akku tárolási kapacitása akár 40%-ot is csökkenhet. Éjszaka az akkuból kell elvenni a fényszórók és a jelzőfényekhez szükséges teljesítményt, ami csökkenti a hajtásra fordítható energiamennyiséget. A kocsi téli fűtését a belsőégésű motornál a hulladékhővel oldjuk meg, az elektromos autónál ez olyan kicsi, hogy nem nagyon használható semmire. Stb.
Aztán még ott van a teljes hatásfok kérdése is. A belsőégésű motorral felszerelt autó teljes hatásfoka cirka 35-40%-a a felhasznált üzemanyagénak.
Az elektromos autó motorjának hatásfoka ebben a teljesítménykategóriában (kb. 20-40 kW) olyan 80% körüli, nem pedig 90, de ebből még le kell számítani az erőátvitelen elvesző 5-10%-ot. Az akkuk töltése-kisütése olyan 85-90%, és a hálózaton is esik néhány százalék. Aztán ott van még az erőművi hatásfok, ami fajtánként változó. Pláne, ha éppen dízelmotorral tekerik a generátort.
Szóval nem olyan jó az, ahogy a sötétzöldek elmesélik.