Nahh, egy kis búcsúrezümét hadd írjak a Souls-sorozatról. Befejeztem, végére értem. Dark Souls, Dark Souls II, Dark Souls III, Bloodborne - pipa! Másfél évvel ezelőtt nem gondoltam volna ezt, hogy erre képes leszek. Életem egyik legjobb játékélménye volt, különösen a Bloodborne, az meg is marad kedvencnek.
A Souls-sorozatot gyengébbnek érzem, pedig nem gyengébb, csak más. Sokkal több benne a lehetőség, összetettebb, de bossokban gyengébb. Önmagad legyőzése a legfontosabb egy From-játék esetében, ami néha nyögvenyelősen, de sikerült végül. Bevallom, sokszor éreztem inkább munkának, mint szórakozásnak, abbahagyni nem lehet. Amíg nem pörög a credits, minden ütésed, ugrásod, minden métered feleslegesen tetted meg a játékban, bármennyi bosst is győztél le. Addig nem vagy kész. Addig nincs mögötted, Addig ő győzött.
Megcsináltam, keveseknek sikerül. Ép eszű ember hozzá sem kezd. Egyszerre imádtam, csodáltam, gyűlöltem, rettegtem, féltem, elvarázsolt, lenyűgözött, átkoztam, káromkodtam. Adott valamit. Több lettem tőle.
Bloodborne-style, forever!
Mindenkinek köszönöm, aki kicsit is segített ebben, legfőképp Bandinak, nélküle nem nyomtam volna végig! Még az ellendrukkereknek is, bekaphatjátok!
Most már valami szórakoztatóval, színessel, szagossal szeretnék játszani. Ami jutalmaz, nem szopat és frusztrál.