Értem amit mondasz, de nem fogok veled ebben egyetérteni, mert én nem így látom a dolgot.
Számomra minden, amit érzékelünk vagy tudni vélünk a világról, az egy az agyunk által alkotott modell. Ésszerű az érzékelt dolgokat elfogadni olyannak, amilyennek a környezetünkben természetesnek tünnek. Ekkor a modell segít az embernek. De a jó modelleknek vannak az előnyei mellett, hátrányai, korlátjai is. Ha valami újat, az adott modellbe be nem illeszthetőt szeretnél megismerni, a modellhez való ragaszkodás ellehetetleníti az új dologok megértését. Olyankor fel kell adni a ragaszkodást biztosnak vélt dolgokhoz. Méghozzá úgy, hogy nem teljesen felrugni a korábbit, csak egyetlen szabályt kiterjeszteni/megváltoztatni és megvizsgálni úgy, milyen következményekkel járna.
Most nem hétköznapi életben megszokott dolgok összefüggéseiről van szó, hanem kifutottunk a modell használhatóságának határából. Vannak jelek, amik arra utalnak, hogy anyag keletkezett a semmiből. Te azt a megoldást választottad, hogy egyszerűen tagadod. Én azt a megoldást választottam a #90-ben, hogy kibővítettem a modellt és azt feltételeztem, hogy egy fekete lyukban van az egész Univerzumunk és a beleömlő elnyelt anyagból jött létre és most attól tágul, amit elnyel a lyuk. Ez olyan szempontból jó modell lehetne, hogy vizsgálni lehetne kívűlről és belülről is, miközben nem mond ellent a korábban megfigyelt dolgoknak. Valószínűleg egyikünknek sincs igaza, de nekem az enyém jobban tetszik, mert számomra érdekesebb egy szimpla tagadásnál.