Elvileg ha a relativitaselmelet terido leirasabol indulunk ki, akkor a ter tagulasara is igaz a fenysebesseg szabalya, azaz ezt a sebesseget nem lepheti at. Viszont a gond ott van, hogy mar az osrobbanas pillanataban is ekkora sebesseggel tagult a vilagegyetem. (ez egyebkent meglepo modon valamiert megegyezik a bibliai leirassal)
A novekvonek mert tagulas egyik oka lehet a merest vegzo sebessegenek novekedese, ami miatt szamara lassul az ido, es ezert a vilagegyetem nem erintett reszenek tavolodasi sebesseget gyorsulonak latja. Mivel a mereseket eddig csak a Naprendszeren belulrol vegeztuk el, ezert teljesen realisnak tunik az a lehetoseg, hogy nem a vilagegyetem tagul gyorsabban, hanem mi megyunk valamiert egyre gyorsabban, ami miatt lassul a helyi ido.
A Fold vilagegyembeli sebessegebol adodo idotorzulast kompenzalva a meresi adatoknal azt kapjuk, hogy a vilagegyetem tagulasa nagyjabol tart az egyensulyi allapothoz. Az, hogy egy kicsivel alatta vagy folotte van donti el, hogy a fenti 3 elmelet kozzul melyik valosul meg.
A teridorol pedig a jelenlegi kantumfizikai ismeretek alapjan annyi tudhato, hogy valoszinuleg egyetlen sokdimenzios hullamformaval leirhato az egesz univerzum, tehat az energia (a feny), ami az anyagot is alkotja valojaban egy szimmetria hiba vagy mas neven csomo ebben a hullamformaban. Erdekes, de ez a kvantumos leiras nem mond ellen az eredeti realtivitaselmeletben leirt szabalyoknak, ugyanakkor nem igenyli ismeretlen es merhetetlen anyag vagy energia jelenletet sem.